Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Zboray Bertalan—Zalai Károly: Az Egyetemi Gyógyszertár a gyógyítás és az oktatás szolgálatában

AZ 1907—1933. ÉVEK (Igazgató: dr. Matolcsy Miklós egyetemi rk. tanár) Az intézmény vezetői állására 1907-ben ketten adtak be pályázatot, akik közül az Orvostudományi Kar első helyen dr. Matolcsy Miklóst javasolta kinevezésre. dr. Matolcsy nemcsak gyógyszerészdoktori, hanem orvosdoktori diplomával is rendelkezett, a gyógyszerészettan magántanára volt, s megelőzően mint Than Károly professzor tanársegéde, nemcsak a tudományok művelésével, hanem a hallgatókkal való foglalkozásban is kitűnt. Az egyetem 1907/08. tanévi almanachja szerint gyógyszertár személyzete a következő volt: Igazgató: dr. Matolcsy Miklós egyetemi m. tanár, munkatársai: dr. Blaschnek Rezső és dr. Baloghy Mihály tanársegédek, dr. Zalay Dezső díjas gyakornok, Balázs Pál és dr. Sperlagh Aladár gyógyszerészek, Farkas István laboráns, Bizony Istvánné takarítónő. A Matolcsy által létesített és vezetett Egyetemi Gyógyszertár működését és képét ma már nehéz volna rekonstruálni, ha nem maradt volna ránk egy közleménye, amely egy bécsi szaklapban jelent meg 1917-ben, valószínűleg az intézet tíz éves fennállásának évfordulójára. A cikk részletesen — képekkel illusztrálva — ismerteti az intézet beosztását és különböző célokat szolgáló helyiségeit. Ezután azt a gondolatot fejtegeti, hogy az Egyetemi Gyógyszertárnak a gyógyszerészek képzésében döntő szerepet kell biztosítani. Megállapítja, hogy a gyógyszerészek évszázadok óta eredményesen tevékenykedtek a természettudományok fejlesztésén, ugyanakkor a gyógyszerészet tudományának fejlesztésével alig foglalkoztak. A továbbiakban így ír : „A gyógyszerészek egyetemi oktatásának teljessé tétele érdekében szükséges, hogy a „Gyógyszerészet" — ne csak mintegy hivatalos kollégium legyen, hanem az Egyetemi Gyógyszertári Intézet gyakorlati munkájára támaszkodjon." A gyógyszerészhallgatók oktatására Matolcsy „Gyógyszerészet gyakorlatokkal" címmel heti 5 órában tartott kollégiumot. Az orvostanhallgatók számára az elméleti és gyakorlati oktatást heti 2 órában tartották. Ennek keretében az orvostanhallgatónak a saját maga által felírt receptre kellett a gyógyszert elkészítenie. Az általa bevezetett elméleti és gyakorlati oktatás módját az alábbiakban adja meg: Az elméleti oktatás alapja az előadás, amely a gyakorlati bemutatásokkal van összekötve. Az előadások tárgyát a gyógyszerkönyvben szereplő galenikumok tudományos ismerete képezi. Az előadásokon nemcsak a saját, hanem számos külföldi gyógyszerkönyv anyagát kell ismertetni. A gyakorlati oktatás keretében a hallgató a galenusi készítmények vizsgálatával foglalkozik. Meg kell határoznia a galenusi készítmény tulajdonságait, fizikai állandóit, el kell végeznie a készítmény kvalitatív és kvantitatív analízisét, és ki kell mutatnia az esetleges hamisításokat, szennyezéseket. Miután a hallgató az elmondottak vonatkozásában már elegendő gyakorlattal rendelkezik, soron következő feladata az ismeretlen készítmény azonosítása. Az oktatási munka kapcsán meg kell említeni az intézet tevékenységét a gyógyszertár önálló vezetésére feljogosító ún. approbatiós vizsgákkal kapcsolatban Az 1915-ben életbe lépett új gyógyszerészképzési rendelet szerint végzett jelöl-