Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Zboray Bertalan—Zalai Károly: Az Egyetemi Gyógyszertár a gyógyítás és az oktatás szolgálatában

tek az approbatiós vizsgát az Egyetemi Gyógyszertárban tették le. A vizsga egy teljes napot vett igénybe. Délelőtt végezték a gyakorlati vizsgálatot, amely több ismeretlen galenikum meghatározásából állt, délután pedig következett a szóbeli szigorlat, melynek tárgya a gyógyszerészet és a gyógyszerészi törvények ismerete volt. Az intézet fejlődésében jelentős változás volt az 1925/26. tanévtől kezdve az a lehetőség, hogy az új képzési rendszer szerint végzett gyógyszerészek az Egyetemi Gyógyszertárban a gyógyszerészetből doktori értekezést készíthettek. Matolcsy professzor a doktori cím megszerzésének lehetőségét elsősorban a gyógyszertárban dolgozó egyetemi asszisztenseknek tartotta fenn, s nyugalomba vonulásáig összesen 12 doktori értekezést fogadott el. Negyedszázadot meghaladó igazgatói működése alatt munkatársai voltak Mozsonyi Sándor, Mikó Gyula, Meduna József, Csipke Zoltán stb. AZ 1934—1945. ÉVEK (Igazgató: dr. Mozsonyi Sándor egyetemi tanár) Matolcsy professzor nyugalomba vonulását követően a helyettesi teendők ellátására az intézet fővegyésze, dr. Csipke Zoltán kapott megbízást, majd 1934. márc. 7-én dr. Mozsonyi Sándor nyert igazgatói kinevezést. Mozsonyi pályája kezdetén 6 éven át volt az Egyetemi Gyógyszertár tanársegéde, majd rövid ideig ugyanilyen minőségben a pozsonyi egyetemen működött. Innen az akkori Népjóléti Minisztériumba nyert meghívást, ahol évekig a gyógyszerészi ügyekkel foglalkozott. Közben az egyetemmel is kapcsolatban állt, s 1933 óta előadója volt „A gyógyszerészeire vonatkozó jogszabályok" c. tárgykörnek. Matolcsy professzor nyugdíjazása után először ideiglenes, később végleges megbízást kapott a „Gyógyszerészet" c. kollégium előadására, valamint e tárgykörből a szigorlatok megtartására. Mint az Egyetemi Gyógyszertár új igazgatója haladéktalanul az intézet fejlesztéséhez látott, de sokat tett a gyógyszerészképzés fejlesztése érdekében is. Kezdeményezésére és az Orvostudományi Kar felterjesztésére a minisztérium 1935-ben hozzájárult ahhoz, hogy az intézet az „Egyetemi Gyógyszerészeti Intézet és Egyetemi Gyógyszertár" elnevezést viselje. Előadásokon, közleményekben, oktatási kérdésekkel foglalkozó tárgyalásokon többször rámutatott a kétéves gyógyszerészképzés hiányosságaira, és határozottan állást foglalt egy képzési reform és új négyéves egyetemi képzés bevezetése mellett, amely különben a környező — haladó szellemű országokban — már évek óta bevezetést nyert. Egyidejűleg arra is rámutatott, hogy mind a gyógyszerellátás, mind az oktatás szempontjából feltétlenül szükséges az intézet más, az eddiginél tágasabb elhelyezése. A kitartó erőfeszítés eredményeképpen 1940-ben életbe lépett az új gyógyszerészképzési rendszer, amely az előzővel szemben sok, lényeges változást tartalmazott. Egyidejűleg az intézetet tanszékké szervezték át, és Mozsonyi egyetemi tanári kinevezést kapott, mint a „Gyógyszerészet" c. kollégium előadója. Az új képzés bevezetését követőleg (még 1940-ben) az illetékesek Mozsonyi