Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Schultheisz Emil: A hazai orvosképzés története a nagyszombati orvosi kar felállításáig

[16], A papokat az orvoslástól eltiltó rendeleteket III. Honorius pápa különös nyomatékkal erősítette meg. Mivel azonban ennek alig volt foganatja — erre utal a tiltó rendelkezések sűrű ismétlődése is —, a 14. század közepéig a paporvosok elméleti és gyakorlati munkája rendkívül jelentős [17], A klerikusok és laikusok közötti különbség, különösen a késői középkorban, távolról sem olyan nagy, mint amilyennek mai szemmel nézve tűnik. Azidőben ugyanis az orvosok klerikusok is, mint ahogy tulajdonképpen a legtöbb magasabb kvalifikációjú ember az alsóbb egyházi rendeket felvette; főként azért, hogy a papság privilégiumait élvezhessék. Ennek nem mond ellent az a körülmény, hogy nemcsak felszentelés, de az alsóbb egyházi rendek hiánya sem lehetett akadálya a középkorban magas egyházi állások betöltésének. Ismeretes, hogy Anjou-házbeli királyaink előszeretettel adományoztak házi-, illetve udvari orvosaiknak püspökségeket [18]. A katolikus egyházban ugyanis a potestas ordinis és a potestas jurisdictionis lényegileg és tárgyilag különböző lévén, külön is volt adományozható [19], így a legmagasabb egyházi stallumok betöltésének sem volt sine qua nonja a teljes teológiai stúdium elvégzése és a felszentelés; megelégedtek többnyire az alsó egyházi rendekkel. Az orvosi fakultások Európa-szerte való megjelenésével tulajdonképpen megszűnik a paporvosok létjogosultsága. Miután hazánkban egyetemi orvosképzés a középkorban csak rövid ideig volt, érthető, hogy még a középkor végén is főként klerikusok közül kerülnek ki neves orvosaink, mint amilyen pl. Albicus doktor, prágai érsek, majd Óbudán Zsigmond király orvosa [20]. Az orvosi fakultások működésének megindulásával, a medicináé magisterek és doktorok laikus kollégiumának megalakulásával a nem szakképzett gyógyító tevékenység viszont már nem keresztényi humanista kötelezettségnek, hanem mint arra a 16. század számos perirata utal, az orvosi rend már kezdettől fogva féltett jogai csorbításának minősül [21]. Ami a paporvosok működését a későbbi századok folyamán illeti, a 16—18. században látjuk, hogy a protestáns egyházak papjainak igen nagy száma egyúttal graduait orvosdoktor, illetve a tudományos karriert befutott orvosok között számos theologiae doktorral találkozunk, mint amilyen pl. Csanaki Máté, GyöngyössiPál, Fábri János [22]. KÖZÉPKORI EGYETEMEINK: VESZPRÉM, PÉCS, ÓBUDA, POZSONY Ami a középkori hazai iskolákat illeti, a veszprémi volt az első, mely a stúdium generale szintjét megközelítette. Valószínű, hogy a veszprémi káptalani iskolát III. Béla emelte egyetemi rangra és bővítette ki stúdiumait, nyilvánvalóan a párisi mintájára („prout Parisius in Francia") [23]. Az egyetem működéséről nem sokat tudunk, a kor viszonyaiból önként is következik azonban, hogy a 12. század második felében és a 13. században fréquentait volt [24], Erre utal IV. László király 1276-ban kelt egyik okmánya, mely a veszprémi egyháznak tűzvész által történt elpusztításával foglalkozik és az akkor igazán horribilis öszszeget kitevő ötvenezer ezüst márka kártételei között a főiskola 3000 márka értékű könyvtárát említi [25]. Még közvetetten sincs adatunk arra vonatkozóan, hogy a