Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Szentgyörgyi István: A magyar gyógyszerészképzés iránya a XIX. század második felében
oktatás foglalkoztatta a legtöbbet a gyógyszerészhallgatókat; a másik ok, hogy az intézet professzora (1860-tól rendkívüli, 1962-től rendes tanára) Than Károly volt, az egyetlen gyógyszerész az egyetemi tanárok között. Mindig a legnagyobb szeretettel támogatta a gyógyszerészhallgatókat; amellett, hogy érdekeiket is védte, messzemenően szem előtt tartotta tudományos fejlődésüket. A modern elméleti-gyakorlati-kísérletező oktatás híve volt, intézetét e cél eléréséért saját tervei alapján újjáépítette. 1862-ben terjesztette fel terveit a régi intézet felszámolására, illetőleg az új létrehozására. Eddig az Újvilág utcai (mai Semmelweis u.) épületben az első emeleten volt, az orvosi klinikák közé ékelve. Mindössze 90 számozott ülőhellyel és 15 kísérleti asztallal. Az építkezések 1868. október 5-én kezdődtek, és 1871. június 19-én a Magyar Tudományos Akadémián jelentette be Than az intézet elkészültét. — Európa legnagyobb kémiai intézetei közül (Berlin, Bonn, Bécs) csak a bécsi volt hasonló nagyságú. Az egyetem régi füvészkertjének telkén épült fel, „az országúttól (ma Rákóczi út) mintegy 60 méternyi távolságban", 300 hallgatót fogadott be az előadóterem és 70 gyakorlóasztalt helyeztek el. Than akadémiai székfoglaló beszédében így ír a haladó tudományok szolgálatában álló modern intézet alapításáról: „Mielőtt valamely intézményt javítani akarunk, szükséges mindenek előtt, hogy annak tulajdonképpeni feladatáról tiszta és határozott fogalmakkal bírjunk. Szükséges továbbá e célra, hogy szabatosan kutassuk ki, hol rejlenek a hiányok, melyek a világosan felismert feladat elérését akadályozzák. Csak ezen előfeltételek betöltése után lehetünk képesek oly javításokat létesíteni, melyek valóban azok" [10]. — Az átadás 1871/72. tanévben történt meg; az intézet mintájául szolgált Birmingham, Champaigne, Róma, Graz, Aachen és Boston kémiai intézeteinek, és serkentőleg hatott a pesti és kolozsvári egyetem tanszékeinek kialakítása tekintetében is. C) Tudományos fokozatok megszerzése 1861. október l-ig csak a bécsi és prágai egyetemek adhattak vegytudori tudományos fokozatot. Ezt a jogot egy 1859-ben kelt rendelet a birodalom többi egyetemére is kiterjesztette. Ez a rendelet engedte meg, hogy a „vegytan tudósság mellett a „gyógyszerészet tudora" cím is elérhető legyen. Feltételek: érettségi bizonyítvány, gyógyszerészi oklevél, az oklevél megszerzéséhez szükséges mindhárom szigorlat kitűnő eredménye, az egyetemen még egy év elméletigyakorlati tanulmány. Végül értekezést kellett tartani két hivatalos vegytani készítményről. Felletár Emil, aki a pesti egyetemen másodikként szerzett gyógyszerésztudori címet, örömmel üdvözli e rendeletet, bízva hogy megszűnik ezáltal a gyógyszerészet megalázó besorolása, melyre egy példát is említ: „H. M. tanácsos úr alá tartoznak : bérkocsisok, pékek, gyógyszerészek, kártyacsinálók, köszörűsök, szobafestők, szakácsok, tímárok stb," [11]. Úgy véli ledőlt az utolsó korlát is a gyógyszerészet előtt, hogy rangot szerezzen magának a többi tudomány között; hiszen a gyógyszerésztudori oklevél „elnyerésére minden gyógyszerész előtt nyitva az út és mi meg vagyunk győződve, hogy az említett föltételnek sokan teendnek eleget". Talán igaza is lett volna a szerzőnek, ha a gyógyszerészek tömegesen vállalkoztak volna a cím elnyerésére; azonban ez nem következett be. A kolozsvári tudományegyetem 1872/73-tól 1894/95-ig (ebben az időszakban
