Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Szentgyörgyi István: A magyar gyógyszerészképzés iránya a XIX. század második felében

bői megkövetelték a gimnázium hatodik osztályának megfelelő vizsgát. Az egyetemi oktatás két évig tartott. Kötelező tárgyak: Első év első félévében természettan, állattan és ásványtan, heti 5 órában; a második félévben kémiai gyakorlatok heti 15 órában, mindkét félévben általános és kísérleti vegytan (szervetlen és szerves rész) valamint elméleti és gyakorlati növénytan, heti 5 órában szövettani vizsgálatokkal. A második év első felében gyógyszerismeret és analitika, heti 5 órában, közegészségtan, heti 3 órában, analitikai gyakorlatok, heti 15 órában. A második félévben gyógyszerészeti kémia, heti 5, gyógyszerészeti kémiai gyakorlatok, heti 15, gyógyszerismereti gyakorlatok, heti 10 órában. A gyógyszerészmesteri oklevél elnyeréséhez 3 elővizsgát és két szigorlatot követeltek meg. Az elővizsgák és a szigorlatok nyilvánosan folytak le. Az elővizsgákat a bölcsészeti karon tették le; természettanból az első félév, kémiából és növénytanból a második félév végén. A szigorlatokat az orvosi karon tartották, a jelentkezésnél be kellett mutatni az elővizsgák sikeres letételét igazoló bizonyítványt és a leckekönyvet, amelyből a második év kötelező tárgyainak hallgatása és a gyakorlatokon való részvétel kitűnik („a kémiai és a gyógyszerismereti gyakorlatok terén tanúsított szorgalom és felmutatott eredmény az illető tanárok által a leckekönyvben külön jelzéssel tüntetendő fel"). Kétféle szigorlat volt: gyakorlati és elméleti. A gyakorlati szigorlat tárgya: analitikai és gyógyszerészeti kémia és gyógyszerismeret. Az elméleti szigorlat tárgyai: általános és gyógyszerészeti kémia, gyógyszerismeret és gyógyszerészeti technológia. Az elméleti szigorlaton egy, a vallás- és közoktatási miniszter által kinevezett gyógyszerész — aki egyszersmind gyógyszertártulajdonos — is részt vett [8]. A szigorlatok menetének részletezése: a gyakorlati szigorlatokat a negyedik év végén kellett letenni. Ez alkalomból a jelölt a gyógyszerészeti és analitikai kémiából egy keveréket vagy vegyületet minőségileg vizsgált, vagy egy egyszerű mennyiségi elemzést végzett, továbbá egy hivatalos vegyi vagy gyógyszerészeti készítményt a magyar gyógyszerkönyv szerint azonosságára és tisztaságára vonatkozólag megvizsgált. Gyógyszerismeretből „egy vagy több gyógyárut azonosságára és tisztaságára megvizsgál, midőn egyúttal bemutatni tartozik jártasságát a górcsői vizsgálatokban". Az eljárást és az elért eredményt írásba kellett foglalni és a vizsgabizottság elé terjeszteni. — Elméleti szigorlatra csak a gyakorlati szigorlat sikeres letétele után lehetett jelentkezni. Ezen a jelölt a kémia tanáránál általános és gyógyszerészeti kémiából, a gyógyszerismeret tanáránál gyógyszerismeretből, a gyógyszertártulajdonos gyógyszerésznél pedig gyakorlati gyógyszerészetből vizsgázik, mindegyikből egy-egy negyedóráig [8]. Meg kell emlékeznünk hazánk másik egyetemének működéséről. A kolozsvári egyetemért 1868-ban indult meg az akció (jogi, bölcsészeti és orvosi karokkal). Az 1872. 19. törvénycikk elrendelte, hogy egyetemet állítsanak fel Kolozsvárott, amely még az év november 10-én megnyitotta kapuit (az alapító oklevelet csak 1881-ben szentesítette a király). Nagy lendülettel segítette elő a gyógyszerészet tudományos fejlődését; Erdély fiataljainak végre volt saját egyetemük, ahol a gyógyszerészi pályára felkészülhettek [9, 24]. A múlt század második felében a kémiai intézet állt legközelebb a gyógyszerészképzéshez. Ennek két oka is volt: az egyik, hogy a kémiai gyakorlati és elméleti