Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Szentgyörgyi István: A magyar gyógyszerészképzés iránya a XIX. század második felében

adott a tulajdonosnak, miképpen oktassa gyakornokát [2]. — A nyolcvanas években még két tankönyv jelent meg: Gyógyszerészi könyvvitel és Gyógyszerészi üzlet és házszabályzat címmel. B) Képzés az egyetemen 1849. szeptember 27-én hagyták jóvá [1] Ausztriában az ideiglenes egyetemi törvényt, amely bizonyos megszorításokkal Magyarországon is hatályba lépett. Míg az osztrák egyetemek autonóniát kaptak, addig a pesti egyetemen az erre vonatkozó rendelkezéseket — egészen 1860-ig — felfüggesztették. A pesti egyetemet közvetlenül az osztrák közoktatási minisztérium alá rendelték. 1848-ban hangzott el először, és 1850-ben valósult meg az a javaslat, hogy az állat-, ásvány-, növénytan és kémia tanszékeit a bölcsészeti karra kell áthelyezni. A bölcsészeti kar önállósult, megszűnt a többi kar előkészítője lenni. Azonban szerepet kapott — a porosz oktatási rendszer szerint — az érettségi megszerzésénél. Négy grammatikai osztály, két irodalmi osztály és két év a bölcsészeti karon, ez kellett 1850-ben az érettségihez. A gyakornokképzésnél már említett feltételek teljesítése után a gyógyszerészmesteri fokozat elnyeréséhez négy félévet kellett az egyetemen hallgatni: az első évben állattant, ásványtant és növénytant, a másodikban kémiát és gyógyszerészetet. (Ezek a rendelkezések 1851—52-ben léptek életbe az új tanulmányi renddel.) A bölcsészeti kar különválásával a gyógyszerészhallgatók egyik karhoz sem tartoztak, amit jogi helyzetük jól tükrözött: csak rendkívüli hallgatóként kerülhettek be az egyetemre. Az 1859-megjelent szabályzat az osztrák egyetemi szabályzatot tette kötelezővé a pesti egyetemen is, rendelkezései érintették a gyógyszerészképzés rendszerét [1]. Az algimnáziumi osztályok elvégzése, 3 év gyakornoki és két év segédi működés után jelentkezhetett valaki egyetemre. Az első év első félév tárgyai: természettan, ásványtan, általános szervetlen és szerves kémia (5—5 óra hetenként), második félévben növénytan, állattan (8 óra) és 5—5 órával az általános szervetlen és szerves kémia. Második év első félévében gyógyszerészeti kémia és gyógyszerismeret 5, illetőleg 3 órában és kémiai gyakorlatok laboratóriumban heti 10 órában. A második félévben vegytani gyakorlatok heti 10 órában. Két elméleti és egy gyakorlati szigorlat volt: az első elméleti szigorlat tárgyai: elemi természettan, állattan, növénytan, ásványtan; a gyakorlati szigorlaton két gyógyszerészi készítmény előállítása, egy vegyi elemzés elvégzése volt a feladat, végül a második elméleti szigorlat tárgyai: gyógyszerismeret, általános szervetlen és szerves kémia, gyógyszerészeti kémia, gyógyszerészeti növénytan voltak. Az 1892. évi 35985. számú szabályrendelet zárta le a félévszázados küzdelmet egy haladó gyógyszerészképzési rendszer érdekében [2, 6, 23]. Az egyetemi felvételhez igazolni kellett a gyógyszerészgyakornoki előképzettséget és sikeresen letenni a gyakornoki vizsgát (tirociniális vizsga). A felvételhez elegendő volt a hat gimnáziumi vagy reál osztály elvégzése, azonban az érettségi bizonyítványnyal nem rendelkezőket rendkívüli hallgatókként vették fel [8], A gyógyszerészhallgatók az első évben a bölcsészeti (matematikai-természettudományi), a második évben az orvostudományi karhoz tartoztak. Latin nyelv-