Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Huszár György: A fogorvosképzés fejlődéstörténete

Árkövy vágya, hogy a fogászati oktatás és gyógyító tevékenység helyet kapjon az egyetem falán belül, csak 1890-ben valósult meg. Arkövy ezt megelőzően a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszterhez intézett beadványában [43] világosan állást foglal a fogorvosképzés és képesítés követendő módja mellett. Elveti a fogászati szakiskolák (főiskolák) rendszerét, és az általános orvosi diploma megszerzése utáni szakképzést — megfelelő intézetben: koródán, klinikán — tartja hazánkban követendő útnak. Ajánlja, hogy a fogorvosképzésben részesített orvosok „fogászati oklevelet" kapjanak. Elsősorban Markusovszky Lajos miniszteri tanácsosnak volt köszönhető, hogy Árkövy tervezete kedvező fogadtatásra talált, ennek volt köszönhető a V. K. M. 1889. febr. 11-én kelt 4520/89 sz. rendelete, amely elveti a „külön fogorvosok" képzését, és elrendeli, hogy a budapesti és kolozsvári orvosi kar készítsen tervezetet a „szakmában habilitált magántanárok közreműködésével egyetemi fogászati tanfolyamok szervezésére", ahol az orvosi diplomával rendelkező jelöltek „magasabb fogorvosi képeztetésben is részesülhetnek*'A rendelet értelmében Árkövy és Iszlai közös tervet készítenek. A két kiváló szakembert különben lelki alkatuk, világnézeti és szakmai felfogásuk elválasztotta egymástól; a közös tervezet volt mondhatni az egyetlen — rövid ideig tartó — együttműködésük. A tervezet részletesen állást foglal a tananyag, a tanidő, a felszerelés, a beruházás és képesítés kérdésében. A tananyagot két „főcsoportra" osztják: propedeutikára és klinikumra. Képesítés- (qualificatio-) ként a sebésznövendékekéhez hasonló bizonyítványt ajánlanak. A terv Schulek Vilmos prof. elnöklete alatt összehívott bizottság elé kerül, amely kisebb módosítások után az orvoskari tanártestület elé terjeszti. A kar ennek alapján megteszi „a fogászat tanítására vonatkozó előterjesztését" [43]. V. K. M. 1889. nov. 26-án kelt 30534/89 rendelete az előterjesztést elvileg helyeselve elrendelte a fogászati tanfolyamnak az 1889/90. tanév második félévében leendő megkezdését, felhíván Árkövy és Iszlai magántanárokat arra, hogy hajlandók-e a tanfolyam vezetését, egyelőre javadalmazás nélkül, elvállalni [43, 44], Árkövy igent mondott, Iszlai tagadó választ adott a felhívásra. Salamon Iszlai gesztusa mögött kizárólag anyagi okokat keres. Iszlai lelkisége, a tudomány érdekében tanúsított áldozatkészsége, nagy jövedelme ezt a feltételezést nem támasztja alá. Elhatározásának hátsó okai között szerepelhetett, hogy egyrészt eszményképe az angol — amerika College-rendszer volt, másrészt a tananyag megosztása, az Arkövyvtl való együttműködés nem volt ínyére. Tény az, hogy 1902-ben mégis kap tanÁrkövy József