Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Huszár György: A fogorvosképzés fejlődéstörténete

módszer mellett, amelyet ma is fenntartanak Ausztriában és Olaszországban. A két rendszer előnyeit egyesíti és hátrányait küszöböli ki a ma igen sok országban alkalmazott fogorvosképzési rendszer. Az oktatás az orvosi egyetemen belül önálló fakultásokon, szakokon vagy intézetekben történik, ahol a fogorvostanhallgató az általános orvoshallgatóéval egyenlő orvosi alaptudást nyer. Azokban az országokban mindenütt, ahol a fogászatot még szakfőiskolákban oktatják, megmutatkozott az orvostudományhoz való közeledés. Amerikában a College-rendszer fenntartása mellett is határozottan megindult a repolarizációs folyamat, amely szorosabb kapcsolatot akar teremteni az orvos- és fogorvosképzés között. FOGORVOSKÉPZÉS HAZÁNKBAN A nagyszombati egyetem orvosi karán 1770-ben, a Kolozsvári Orvos-Sebészi Tanintézetben 1775-ben kezdődik a sebészképzés [20]. A sebészet anyagában a fogbetegségek kezelése is szerepelt. A nagyszombati, majd Budára költöző egyetem egyik tanára, Plenk József Jakab (1735—1807) fogászati könyvet írt. Plenk a nagyszombati egyetem első 5 tanárának egyike, a sebészet és szülészet tanára volt, de a szemészetet és bőrgyógyászatot is előadta [21]. Követte az egyetemet, mikor az 1780-ban Pestre költözött. Plenk rendkívüli szorgalmú orvos író; a különböző orvosi szakmák tankönyveinek egész sorát írta meg. Művei kompendiumszerű összefoglaló művek, színvonalukat a sebészmesterekhez szabta [22]. Műveiben a lényeget mindig világosan kiemeli, röviden ír és kitűnően rendszerezi, csoportosítja anyagát. Nékám Plenket „az orvostudomány Linné"-jének nevezi, mert rendszerezte a gyógyító tudomány különböző ágait [23]. Plenk 1783-ig maradt hazánkban, akkor áthelyezik Bécsbe az újonnan felállított Josephinumba [24]. Plenk munkája eredetileg latin nyelven jelent meg 1778-ban *Doctrina de morbis dentium ac gingivarum címmel. A művet számos nyelvre lefordították és több kiadást ért el. A német kiadások 1779-ben és 1793-ban, az olaszok 1781-ben és 1786-ban jelentek meg [25]. Nemrég bukkant elő a lengyel kiadás [26, 27]. Minden művön Plenk mint a budai egyetem tanára szerepel. Plenk fogászatát a jó áttekinthetőség, rendszeresség jellemzi. A művet nyilvánvalóan jó haszonnal forgatták azok, akik fogászmesteri vizsgát akartak tenni, és így Plenk könyve a hazai fogorvosképzést is szolgálta. A Monarchia többi egyetemének példáját követve a Budára költözött egyetem először 1799/1800-as tanévben adott fogászmesteri (magister artis dentariae) oklevelet. A fogászmesteri vizsga feltételeiről az 1806. évi Ratio educationis a következőket mondja: „Aki fogászati szigorlatra kíván bocsáttatni, annak két évi sebész tanfolyamot első osztállyal kell bevégezni. Szigorlati tárgyak ; az emberi száj bonctana, a fogak kór- és gyógytana s a fogászati eszközök kezelése. Vizsgálók : a dékán, az országos főorvos, a bonctan és a gyakorlati sebészet tanára" [28]. A vizsga és oklevél költsége 55 Ft és 54 krajcár volt. A fogászmesteri intézmény a szakorvosi képesítésnek korai, korabeli formája volt. Az előképzettséget szabályozták; orvosdoktori, sebészmesteri vagy legalább