Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Huszár György: A fogorvosképzés fejlődéstörténete

polgári sebészi oklevél felmutatása kötelező volt. A képzés (elméleti, gyakorlati) megszervezésétől, annak igazolásától eltekintettek. Ez nyilván a rendelkezésre álló irodalom és gyakorlók oktatása alapján történt. A képesítés vizsgához kötött. A vizsgáztatók között sajátságos módon nem szerepel „fogorvos" szakember. A vizsgarendszer kidolgozásakor nyilván egyetemi vizsgáztatói szintet elérő fogorvos nem volt még Bécsben sem, nemhogy a Monarchia többi egyetemi városában. Érdekes módon később sem változtattak ezen, amikor már nagyhírű, egyetemi tanári című előadói voltak a fogászatnak. Carabelli Bécsben, Nedelko Pesten sohasem volt tagja a fogászmesteri vizsgáztató bizottságnak. A tekintélyes vizsgabizottsági tagok valószínűleg nem akartak osztozkodni a vizsgadíjon újabb taggal. Hányan szereztek fogászmesteri képesítést? Rupp adatai szerint 1800—1870 között 40-an [29], Hőgyes szerint 1799—1895 között 70-en [30]. A fogászmesteri oklevelek protocolluma [31] 1800—1885 közötti időkből 54 fogászmester nevét és adatait közli [32], Salamon Henriknek, a magyar fogorvostörténet kiváló kutatójának elképzelése szerint a fogászmesteri intézmény a sebészképzésen nyugodott, ezért az egyetemi sebészmester — polgári sebészképzés megszűntével (1874. év) lezártnak tekinthető [33], A levéltári adatok és Hőgyes statisztikája ennek ellentmondanak. Bár a sebészképzés megszűnt, még jó ideig volt mód a fogászmesteri vizsga letételére, azok számára, akik a) orvos- vagy sebészdoktorok voltak, b) sebészmesterek vagy polgári sebészek számára, akik még 1874 előtt szereztek oklevelet, c) külföldi fogorvosi oklevelek birtokosainak. A külföldi fogorvosi oklevelek eredete legtöbbször Németország és Amerika volt. Az okleveleket nem lehetett honosítani, mert nálunk fogorvosi qualificatio nem volt, de vizsga után „fogászmesteri" képesítéssel fogorvosi gyakorlatot folytathattak. Ezt a lehetőséget az 1890. évi 27/03 sz. V. K. M.-rendelet megszüntette. A szervezett képzés nélküli fogorvosképesítés a XIX. század végén megszűnt. Viszont ugyanez időben megindult a fogorvosképzés, amely nem adott sem külön képesítést, sem olyan címhasználatra jogot, amelyet képzés nélkül is joggal használhatott bármelyik doktor (dr. med. univ.). A FOGÁSZAT EGYETEMI OKTATÁSA HAZÁNKBAN A nagyszombati, majd budai, ill. pesti Egyetem orvosi karán a fogászat az oktatás szempontjából, több mint 70 éven át a sebészet egyik részfejezete volt és a sebészet tanárai adták elő. Megváltozott a helyzet, amikor 1844-ben — nagy nyugati egyetemek hosszú sorát megelőzve — felállítják a fogászat rendkívüli tanszékét. A pesti Egyetemet és a tanszék felállítását javasló pályázatot a bécsi Egyetem példája bátorította, ahol Carabelli már 1821-től előadta a fogászatot. Turnovszky Frigyes pesti orvosdoktor, fogászmester már 1841-ben kéri a maga számára a pesti Egyetemtől a fogászat rendes tanárságát. Mikor elutasítják, 1842ben már csak rendkívüli tanárságot kér. Ez a kérése nem teljesült, de kezdeményezése felhívja a figyelmet a fogászat egyetemi oktatásának szükségességére [34]. Sikeresebb és ügyesebb a következő pályázó, Nedelko Döme orvosdoktor, aki