Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Huszár György: A fogorvosképzés fejlődéstörténete
Figyelemre méltó, de szórványos jelenség, hogy a XVIII—XIX. sz. fordulója idején megjelennek az egyetemi (orvosképző kórházi) fogorvos-előadók. /, Fox (1770—1810) a londoni Guys Hospital-ban 1797-től kezdve fogászati előadásokat tart. J, Ringelmann (1770—1854) 1803-ban kezdi meg a fogászati előadásait a würzburgi Egyetemen, de csak 1824-ben nyer docenturát [6], A pesti születésű G. Carabelli (1787 — 1842) 1821-től kezdve adja elő a fogászatot a bécsi egyetemen [7], A berlini egyetemen először csak 1850-ben tartottak fogorvosi előadást, névszerint Schmidecke, az első német nyelvű szakfolyóiratnak a „Der Zahnarzt" nak szerkesztője [8], A múlt század elején indult meg az a folyamat, hogy a kialakuló fogászatot is visszafogadja az orvostudomány. Ezt azonban sajátságos események zavarják meg, amelyeknek hatására a fogorvosképzés iránya és módja sok helyütt irányt változtat. A múlt század elején sok helyütt a kialakuló fogorvosi hivatás, a cím használata és a gyakorlat vizsgához volt kötve, az oktatás azonban teljesen tervszerűtlen, szervezetlen volt. A fogászat, de még inkább a fogorvosképzés történetének határköve az első fogorvosi iskola megalakulása. 1839-ben Baltimore-ban néhány lelkes orvos-fogorvos „Baltimore College of Dental Surgary" név alatt megalapítja a világ legelső fogorvosi iskoláját. Az alapítók, Horace H. Hayden és Chapin A. Harris először a Baltimore-i Maryland-Egyetemhez fordultak, és annak orvosi karán belül szerettek volna fogorvosképző osztályt felállítani. A kérés időpontja nem volt szerencsés, mert az Egyetem orvosi kara éppen akkor nehéz helyzetben volt, és így a tervet elutasították. A kezdeményezők azonban nem csüggedtek, és állami engedéllyel, de az Egyetemtől függetlenül önálló fogorvosi iskolát létesítettek. Az iskola Chirurgiae Dentium Doctor, angolul Doctor of Dental Surgery (rövidítve D.D. S.) címet adott kiképzés és vizsga alapján. A baltimore-i kezdeményezés nagy sikert aratott; 1845-ben létesült a második iskola Cincinnatiban, amelyet rövidesen új, és újabb College-ok követtek [9]. Salamon az orvosi kartól különvált fogorvosiskolákra igen jellemzőnek tartja a Cincinnati Ohio College of Dental Surgary alapszabályának a következő mondatát; „Terv szerint csak olyan orvosi tudományokat fognak előadni, amelyek szükségesek a fogászat számára" [10]. Az első fogászati oktató intézmény tehát csak szerencsétlen véletlen következtében szorult ki az egyetemi orvosi oktatásból, viszont sikere Amerikában és világszerte követőket vonzott. Ennek egyik alapja az is volt, hogy a múlt század eleje óta a fogászat fejlődése éppen Amerikában volt a legerőteljesebb. A College (főiskola) rendszert átvette számos európai ország. 1859-ben alakult az első angol iskola, a londoni „Metropolitan School of Dental Sience". Ezt rövidesen követte Londonban egy második iskola, majd Edinburgban, Glasgow-ban és Birminghamban is létesült fogorvosképző intézmény. Az amerikai fogorvosképzés formáját vette át az 1879-ben létesült párizsi „École dentaire" és az 1881-ben felállított „École dentaire de Génévé". Oroszországban 1810-ben szabályozták először a fogorvosképzést úgy, hogy a fogászat gyakorlatát vizsgához kötötték. A vizsga anyaga a fogak és állcsontok anatómiája, a fogak és a száj nyálkahártya betegségei, a kezelésükhöz szükséges anyagok ismerete. Ezenkívül a gyakorlati vizsgán kellett bizonyítani a kezelésekben és műfogkészítésben-behelyezésben való jártasságot [11]. Egy 1829-ben
