Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: Tauffer Vilmos (1851-1934)

utód, Tóth István professzor volt. Megjelentek a miniszter és a rektor képviselői, az orvosi kar professzorai, az Orvosegyesület és vezető orvosi testületek képviselői, a tanítványok. Leleplezték Stróbl Alajos kitűnően sikerült márványmellszobrát, és Tóth István beszéd kíséretében átadta az Orvosképzés különfüzetét, amelyben a tanítványok a klinika munkásságáról számoltak be. Felolvasták a miniszter és rektor üdvözlő levelét. Elhangzottak az üdvözlő beszédek: Kenyeres Balázs a budapesti, Kubinyi Pál a kolozsvári, Heim Pál a pozsonyi egyetem orvosi karának üdvözletét tolmácsolta, Müller Kálmán a Közegészségügyi Tanács, Bókay János az Orvosegyesület, Gerlóczy Zsigmond az Orvosszövetség és Közegészségügyi Egyesület, Vámossy Zoltán a Balneológiai Egyesület nevében beszélt. Dollinger Gyula a régi jó barátok üdvözletét hozta. Tóth István meghatóan szép beszédben méltatta Tauffer érdemeit, a II. sz. női klinika létesítését, felépítését, a poliklinikumot, amely 82 000 szülő nőnek nyújtott segélyt, az internátust, ahol több száz hazai és külföldi szakember nyert kiképzést, továbbá a magyar szülészet és nőgyógyászat kifejlesztését. Az Emlékkönyvben: „Mit talált itt... és mit hagyott hátra Tauffer" c. közleményben leírta az ünnepelt egész pályafutását. ARANYDIPLOMA Az Orvosi Hetilap 1925. 1095. oldalán számol be arról a felemelő ünnepségről, amelynek a során az Orvoskari Tanártestület aranydiplomát nyújtott át három tagjának: Tauffer Vilmosnak, Imre Józsefnek, Dollinger Gyulának. Az ünnepség 1925. okt. 29-én folyt le a szemészeti klinika előadótermében. A kultuszminisztérium képviseletében megjelentek Tóth Lajos és Nagy Árpád államtitkárok. Ott voltak a testvéregyetemek képviselői, az egyetemi tanács tagjai. Tóth István köszöntötte Tauffer Vilmost a tanártestület nevében. Tauffer köszönő beszédében visszapillantott a lefolyt fél évszázadra s így fejezete be beszédét: ,,Hogy az egyes ember mit és mennyit ér el élete munkája révén —, az jórészben Isten kegyelmétől és a szerencsétől is függ. Eötvös József Montalamberthez intézett levelében ( 1869. jül. 6.) mondotta : „Tröstlich ist die Überzeugung, dass, wenn wir alles geleistet haben, was unsere Kraft vermag, wir unsere ganze Pflicht erfüllt haben, so gross oder klein diese Leistung auch gewesen sein mag." Eötvös szellemében vizsgálva életemet, azzal igyekszem megnyugtatni lelkiismeretemet, hogy mindig a jóra törekedtem ; egyre azonban igen büszke hagyok — arra, hogy jól választottam meg segédeimet és ezzel jó szolgálatot tettem hazámnak és annak a tudományszakmának, melynek szolgálatára életemet szenteltem." A SZÜLÉSZETI RENDTARTÁS Tauffer még freiburgi működésének idején felfigyelt arra a szabályrendeletre, amely Badenben érvényben volt, s amely tájékoztatást volt hivatva adni az országban folyó szülészeti működésről. Tisztában volt azzal, hogy a klinikán elért eredmények csak akkor lesznek igazán hatásosak, ha azok a nagy gyakorlat-