Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: Tauffer Vilmos (1851-1934)

ban is érvényre jutnak. Ennek elérése érdekében ismerni kell az országban folyó szülészeti működést. Ez a gondolat vezette Tauffert fél évszázadon át, amíg sikerült neki miniszteri rendelettel életre hívni a Szülészeti Rendtartást. Egészen kivételes, hogy a nagy sebészeti invencióval rendelkező' orvos ilyen kifejezetten és tartósan érdeklődjék statisztikai eredmények iránt, A Szülészeti Rendtartás 1935 óta érvényben van, és kitűnő tájékoztatást ad az ország szülészeti működéséről. Tauffer 1891-ben adta ki „A szülészet ügyének állása hazánkban, mint a gyermekágyasok nagy halálozásának egyik tényezője" c. ismertetését. Ennek az előzménye az volt, hogy az Orvosegyesület még 1883-ban bizottságot küldött ki a bábaügy tanulmányozására. Csak nyolc év múlva sikerült megbízható adatokat összegyűjteni. Tauffer 12 300 község adatait gyűjtötte össze. Véleménye szerint évente 3000 asszony hal meg az országban szüléssel kapcsolatban! A szülések nagy számát az ún. cédulás bábák látják el, akiknek képesítése abból áll, hogy a tisztiorvossal való beszélgetés során tájékoztatást szereztek a szülés lefolyásáról és a tennivalókról. Még az intézetben tanult bábák is csak 30 krajcárt kapnak a szülésnél való közreműködésért, s ezért nem mennek falura. Chyzer Kornél, Zemplén megyei tisztiorvos, a későbbi állantitkár, szerint legkedvezőtlenebb a helyzet a Felvidéken, ahol a bába négy krajcárt, egy lángost és fél liter pálinkát kap a szülésnél végzett segítségért! Tauffer ideiglenes megoldásként azt ajánlja, hogy a hat bábaképző intézet (Budapest, Kolozsvár, Nagyvárad, Szeged, Pozsony, Nagyszeben), valamint a nagyobb kórházak igazgatói 3 hónapos gyakorlati oktatásban részesítsék a már gyakorlatot folytató bábákat, s a községek adjanak erre segélyt a bábáknak. Kézmárszky, Mann és Szabó Dénes ezt nem tartották elegendőnek, Tauffer azonban hangsúlyozta, hogy sürgős segítségre van szükség, és rendes bábák képzése egy évtized munkáját igényelné. 1899-ben „A bábaügy állása hazánkban az 1897. évben" c. dolgozatában kimutatja, hogy 1897-ben Magyarországon 650 103 gyermek született, ezek közül 15 179 halva jött világra, 144 902 pedig az első életévben halt meg. Magyarország 9117 községében nincsen tanult bába, és mintegy hatmillió lakos nélkülözi a szakavatott segítséget, a szülés idején. 1879—86. közti években 32 578 gyermekágyas halálával kell számolnunk. Rámutat a szükséges tennivalókra: „a törvényhatóságok adjanak rendszeres jelentést a belügyminisztériumnak, javítsák meg a bábák javadalmazását és tanítását". Ajánlja, hogy a bábaügy rendezése (tanítás, organizáció stb.) tartozzék a kultuszminisztérium, de még inkább egy külön egészségügyi minisztérium ügykörébe. Tauffer ezt a javaslatot 1899-ben tette! 1902-ben „A bábaügy országos rendezéséről" írt. Személyesen járta végig a nagyobb vidéki városokat, s meggyőződött a szülészeti állapotokról. Nagy haladást jelentett a gyermekmenhelyek felállítása és a betegápolási alap részéről az az intézkedés, hogy a kórházban szülő nők ápolási költségeit a betegápolási alap fedezi. Nyugalomba vonulása után (1917) mint a szülészeti ügyek miniszteri biztosa naponta bejárt a minisztérium Lánchíd utcai hivatalába, ahol nagy tiszteletben részesítették. 1928-ban Körlevelet intézett a községi, járási és városi tisztiorvosokhoz, akiknek a területén az általa javasolt Szülészeti Rendtartást próbaképpen bevezették. Ő maga ellenőrizte több járás és város jelentéseit.