Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Alföldy Zoltán: Hőgyes Endre kolerakutatásai

kommentálta az Orvosi Hetilap hasábjain Karl Sigmund, bécsi egyetemi tanár röpiratát. Sigmundot az osztrák kormány küldte Olaszországba a tengeri egészségügy tanulmányozására. Olaszország ugyanis az előző évi nagy kolerajárvány miatt szigorú szárazföldi, folyami és tengeri vesztegzárat rendelt el a Monarchiával szemben, és ezáltal — írja Fodor — „kereskedelmünket és utasainkat káros és kellemetlen zaklatásnak tette ki". Fodor szerint a vesztegzár tudományos szempontból teljesen jogosult ugyan, de a gyakorlatban eredménytelen. Fenntartása csakis azért szükséges, mert arra a Konstantinápolyban 1806-ban kötött szerződés Ausztria-Magyarországot is kötelezi. Ez volt egyébként az Országos Közegészségi Tanács hivatalos véleménye és álláspontja is. A bécsi kongresszus meglepő határozatán, a szárazföldi vesztegzár eltörlésén nem is nagyon csodálkozhatunk, ha meggondoljuk, mit tudtak akkoriban a fertőző betegségekről. A műszaki tudományok viharosan fejlődtek. Éppen az említett bécsi világkiállításon tüntették ki Siemens javaslatára Jedlik Ányost elektrotechnikai találmányaiért a „A haladásért érem"-mel, és harminc éve működött már világszerte a távíró, de a fertőző betegségek okait még nem ismerték. Anynyit már elfogadott a tudományos közvélemény, hogy egyes bőrbetegségeket bizonyos mikroszkopikus élőlények okoznak, és ebben nagy érdeme volt hazánkfiának, Gruby Dávidnak is. Ez a felismerés azonban csak a test külsején — bőrön, szőrzeten — látható kóros elváltozásokra korlátozódott. A test belsejében lezajló, lázas, rendkívül vehemens, járványos és halálos fertőző betegségek eredetére azonban nem találtak elfogadható magyarázatot. Az Országos Közegészségi Tanács ugyancsak 1873-ban felterjesztést intézett a belügyminiszterhez a kolera ügyében, és megállapítja, hogy a kolera mindig a közlekedés útjait követi, nyilvánvaló tehát, hogy azt az emberek hurcolják szét. Teljesen ismeretlenek azonban az okok, amelyek a járványt előidézik. A járványt kiváltó tényezők között — mondja a hivatalos álláspont — legfontosabb a talaj. Ez ugyanis a legalkalmasabb a kolerás anyag megőrzésére és fejlődésére. A talaj tehát fertőzött, és ezt a fertőzöttséget az emberi ürülék okozza. Fontos azonban az ivóvíz szerepe is. Elfogadják tehát Pettenkofer tanait, és világosan látják, hogy a kolera forrása az ember és az emberi ürülék, ott van szemük előtt a fertőző anyag, csak az a felismerés hiányzik, hogy a fertőző anyagban ott van egy baktérium is, amely a kolerát okozza. A Budapesti Királyi Orvosegylet inkább gyakorlati oldalról próbálja megközelíteni a kérdést. Feltételezi, hogy a kolera ragályanyaga penészgomba vagy másnemű alaktalan vagy légnemű anyag, mely a betegek belében képződik, ezért ajánlatosnak tartja a karbollal való fertőtlenítést. Ugyanekkor jelenik meg Lipcsében Biermer könyve, amely forradalmi lépésnek számít, mert Pettenkoférrel szemben azt állítja, hogy a hastífusz nem miazmás, hanem kontagiosus, azaz ragályos betegség, és a ragályanyag élő anyag, amely szaporodóképes és fertőző. A hastífuszt szerinte tehát méreg okozza, amelynek eredeti helye a rothadási fészek, innen jut azután a vízbe, az emberbe, és a beteg bélürüléke is terjeszti. A kérdés — mint látjuk — kezdett megérni, a kör szűkült és már csak egy lépés hiányzott a dolog teljes tisztázásához, ezt a lépést azonban nagyon nehéz volt megtenni, csak Robert Kochnak sikerült. Végül is ő volt az, aki Pasteurnek csak egyes esetekre vonatkozó, némileg még bizonytalan és nem is emberi betegségek-