Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Alföldy Zoltán: Hőgyes Endre kolerakutatásai

kel, hanem csak a selyemhernyó egy bizonyos betegségével kapcsolatban tett megállapításai után 187ü-ban, híres anthrax-kísérletei után, megfogalmazta végre az általános törvényt: minden fertőző betegség oka baktérium. Ez azonban már csak három évvel Hőgyes kísérletei után történt. A sajtó egyébként tele van a kolerajárvány híreivel. Az Orvosi Hetilap minden számában foglalkozik vele. Részletesen és minden szépítés nélkül ismerteti a járvány aggasztó terjedését, közli az áldozatok számát, ócsárolja a pesti úgynevezett „bódé kórházat", ahogy akkor a mai Heim Pál Kórház helyén levő barakrendszeru fertőzőkórházat, a László Kórház elődjét nevezték. Helyt ad a lap a legkülönbözőbb gyógyítási javaslatoknak, tanácsoknak, gyógyszereknek, de a következő számban rendszerint megállapítja azok eredménytelenségét. Közli azon orvosok nevét, akik koleraorvosként a járványnak áldozatul estek — több szigorló orvos is van közöttük —, gyűjtést indít az áldozatok családja részére. Közli, hogy Obermeier tanár, Virchow ismert tanítványa kolerakísérletei közben kolerában meghalt. Az Országos Közegészségi Tanács megállapítja, hogy a kolera nem azonos a váltólázzal, a kinin nem alkalmas gyógyítására. Ugyanakkor Kovács-Sebestény Endrének, a Tanács elnökének — Vörösmarty egykori háziorvosának — indítványára felterjesztést intéz a belügyminiszterhez, amelyben kifejti, hogy a járványos betegségek ellen egyik igen hathatós gyógyszer a népnevelés, és kéri, hozassanak rendeletet, hogy a népiskolákban tanítsák az egészségügyi rendszabályokat. Támogatja a Tanács az Orvosegylet azon indítványát is, hogy küldjék ki Fodort Pestre, Hőgyest pedig vidére a járvány tanulmányozására. Ennek megvalósulásáról azonban nincs értesülésünk. Érdekes tudni, mi volt Hőgyes egyéni felfogása a fertőző betegségekről. Pár évvel későbbi, egyetemi tanári előadásainak fennmaradt vázlataiból megtudjuk, hogy ő is elfogadta és hirdette a tudomány akkori felfogását, és tanította, hogy a fertőző betegségek oka kétféle lehet: az egyik a miazma, amely át nem vihető külső, ektogén kóranyag, a másik pedig a kontágium vagy ragályanyag, amely átvihető és belső' eredetű, úgynevezett eleven ragály. Mindegyik lehet fix vírus, azaz szilárd vagy cseppfolyós anyaghoz kötött, illékony, gáznemű, amely a levegőben is terjed. Tanította Pasteur kísérleteit az erjedés mikrobás eredetéről, és elfogadta azt is, hogy kórokozó szervezetek léteznek, amelyeket az emberek átvihetnek egyik helyről a másikra. Nála is megvan tehát az a kettősség, amely kora tudósainak felfogását jellemezte : feltételezték, sőt bizonyosra vették, hogy vannak apró szervezetek, amelyek betegséget okozhatnak, de amikor meglátták azokat a szervezeteket, vagyis a baktériumokat a betegek váladékában, nem hittek nekik. Látták őket, hiszen kitűnő mikroszkóppal rendelkeztek, és a baktériumok festés nélkül is láthatók voltak, izolálni azonban nem tudták őket, tehát tulajdonságaikat sem vizsgálhatták, és talán ez volt, ami gátolta a kérdés megfejtését. Kísérletei során úgy tűnik, Hőgyes maga is látta a kolera kórokozóját, nagyjából le is írja, csak nem hitte el, hogy a dolog ilyen egyszerű. Az az érzésünk, hogy a kutatóknak nem volt bátorságuk elhagyni a makroszkópos világot, és a baktériumokat mint egyedi, szervezetbe nem tömörült alakelemeket nem voltak képesek olyan óriási potenciállal felruházni, mint amit egy hatalmas emberi szervezet elpusztítása jelentett. Ehhez már nemcsak megfigyelés kellett, hanem