Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Antall József: A homeopátia és az orvosképzés Magyarországon (angol nyelven)

bélyegezte a tanszék felállításának gondolatát. Korányi Frigyes ahhoz hasonlította, mintha ateista tanszéket akarnának felállítani valamelyik teológiai karon. Egymás után foglaltak állást a vidéki gyógyszerészegyletek is. Világossá vált, hogy szakkörökben milyen kevés támogatóra találhatnak. Az Országos Közegészségügyi Tanács referátumát Jendrassik Jenő professzor készítette el. A legélesebben utasították vissza a tanszék felállítására vonatkozó terveket. Idézték a homeopátia helyzetét a világon, hanyatlásának nyilvánvaló bizonyítékait. Az arisztokrácia körében azonban változatlanul nagy népszerűségnek örvendett a hasonszenvészet. Zichy Melanie grófnő homeopata magánkórház alapítását jelentette be. Tehát nem volt kétséges, hogy a májusban sorra kerülő tárgyalásokon a főrendiház is megszavazza a képviselőház határozatát. Gróf Károlyi György és Apponyi György szálltak síkra védelmében. Eötvös kissé rezignáltán, a bölcs ember megnyugvásával még egyszer kifejtette álláspontját: „A homoeopathiának, mint tudománynak jövője — ha csakugyan tudomány — szintén nem e magas Ház határozatától fog függeni. Teljes meggyőződésem, hogy a tudománynak soha protectiora nincs szüksége. A tudományok előtt a törvényhozásnak úgynevezett omnipotenciája megsemmisül. A tudomány alkotja és teremti önmagát a törvényhozás segedelme nélkül, sőt a törvényhozás segedelme ellen is. Mert valamint a vér forgásának helyességét, és valamint egyetlen nagy igazságot, melyet a tudósok bármely korban feltaláltak, a törvényhozás sehol pártolása alá nem vett : úgy a homoeopathiának, ha csakugyan tisztán pártolásra szorul, hogy jövője legyen, én részemről nagy jövőt nem ígérek. Mert a tudomány oly hatalom, mely nemcsak pártolásra nem szorul, hanem még az üldöztetést is igen könnyen eltűri." Nagy hatással nem volt Eötvös beszéde az összegyűlt főrendekre. Megszavazták, és a homeopátia diadalt ülhetett a hozzánemértés torán. Eötvös — jobb meggyőződése ellenére — megindította a hivatalos eljárást a homeopata tanszék felállítására és annak betöltésére. A halál azonban megváltotta attól, hogy ő legyen kénytelen foganatosíttatni a kinevezéseket. A hasonszenvészeti gyógytan és gyógymód előadására két tanárt neveztek ki. 1872-ben Hausmann Ferencet (1811 — 1870), 1874-ben pedig Bakody Tivadart (1825—1911), a meghonosító, Bakody József fiát. Az orvostudományi kar már a képviselőházi határozat idején nagy felháborodással utasította vissza a homeopaták befogadását. 1874-ben Kovács József sebésztanár rektori beszédében támadta a homeopatákat és feltette a kérdést: „Avagy annyira meggyűlt-e a magyar állam pénze, hogy a tudatlanság, a legdőrébb alanyiság kételyeinek eloszlatására sok ezerbe kerülő kísérleteket scenirozzon? vagy éppen az egyeseknek tett kétes szolgálatokat a közösből jutalmazzon?" A homeopátia tehát győzött, azonban Hausmann és Bakody nemcsak első, hanem utolsó tanárai is voltak a hasonszenvészetnek Magyarországon. Irányzatuk egyre nyilvánvalóbban mutatta meg kudarcait, hanyatlásnak indult és híveivel el is tűnt. Hausmann korai halála után Bakody Tivadar az 1903/4. tanévben még működött, a következő évtől — egy évi szabadság után — azonban nyugalomba vonult. Az orvosi kar professzori tanácsa az 1904. november 22-én tartott ülésén megállapította, hogy ennek a tanszéknek eddig sem volt létjogosultsága, és az egyetem tiltakozása ellenére állították fel. Évtizedekig vagy nem 8 Orvostörténeti Közlemények