Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Antall József: A homeopátia és az orvosképzés Magyarországon (angol nyelven)

kezdett a fővárosban működő kilenc homeopata orvos, és 1865-ben létrehozták a Magyar Hasonszenvi Orvosegyesületet. Elnökké Almási Balogh Pált, titkárrá pedig fiát, Tihamért választották. Garay János pesti homeopata orvos pedig magántanári habilitációért folyamodott a pesti egyetemen, azonban elutasították. Balogh Pál halála után a magyarországi homeopátia legtermékenyebb szakíróját, Argenti Dömét (1809—1893) választották elnökké. Argenti már kezdettől fogva az egyesület egyik legtevékenyebb, leglelkesebb tagjaként harcolt a hasonszenvi gyógymód elfogadtatásáért és terjesztéséért. Számos munkában ismertette eljárását. Több népszerűsítő könyv, tanácsadó fűződik nevéhez. Bár Vácott lakott, betegeinek nagy része Pesten volt. Rendelője a mai Veres Pálné utcában (volt Zöldfa utca) levő Jármay Gusztáv „Oroszlán" gyógyszertárban volt. Argenti szoros kapcsolatban állt az említett patikával, megbízásából kézi gyógyszertárat állítottak össze. Deák Ferenc homeopata „házi patikája" később visszakerült személyes tulajdonába. (Deák Ferenc, az 1867-es kiegyezést megkötő egyik államférfi nem ok nélkül kapta a „haza bölcse" elnevezést, orvosban is kétfélét tartott: a homeopata Argentit és a homeopata ellenes KovácsSebestény Endrét.) „Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan" címen kétkötetes munkát adott ki. Művei a hasonszenvészet legalaposabb feles legolvasottabb feldolgozását jelentették. Az 1867-es kiegyezés után, amikor ismét Eötvös József került a közoktatásügyi miniszteri székbe, a homeopaták fokozták küzdelmüket. Argenti Döme a Hasonszenvi Lapokban fejtette ki nézeteit. Kérvényt nyújtottak be a kormányhoz az „orvosi tanügy" reformja, homeopata tanszék felállítása ügyében. Eötvös azonban elutasítja beadványukat, „mivel alaposnak és a tudományegyetem állásával megegyeztethetőnek nem tartom". Kudarcuk azonban nem kedvetlenítette el őket, és folytatták harcukat a sajtóban. Igyekeztek befolyást szerezni a különböző szervezetekben, de leginkább a magas körökben. Sikerült elérniök, hogy néhány törvényhatóság mellettük foglalt állást. 1870. január 31-én az országgyűlésen is felmerült a homeopátia ügye. P. Szathmáry Károly a gondolatszabadság és a szabad tudományos kutatás nevében határozati javaslatot terjesztett be: „Határozza el a t. képviselőház, hogy a pesti magyar királyi egyetemen még ez év folyamán hasonszenvi tanszék állíttassék, s utasítsa a vallás- és közoktatásügyi minisztert ennek létrehozására." A következő hónapban (február 25., 26.), a közoktatásügyi tárca általános vitájában került sor a homeopata tanszék és kórház felállításával kapcsolatos vitára. Szathmáry újabb támogató felszólalása után Eötvös mondta el véleményét. Alapos és szakszerű beszédben elemezte a homeopátiát, és visszautasította a határozati javaslatot benyújtó képviselő állításait. Finom gúnnyal utalt arra, hogy a hagyományos orvosi módszer valóban „elvtelen", mivel „a szerint, a mint a chemia vagy physika vagy physiologia terén új tanulmányok tétettek, rendszerét és gyógymódját megváltoztatta". Célszerűtlen lenne külön tanszék felállítása, mivel a hasonszenvészet nem önálló tudomány, hanem csak az orvostudományon belüli irányzat, módszer. A képviselőház ennek ellenére nagy többséggel elfogadta Szathmáry javaslatát. A képviselőházi döntés nagy felzúdulást okozott az orvosok, különösen az orvostanárok körében. Márciusban a budapesti Orvosegyesület ült össze és meg-