Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Antall József: A homeopátia és az orvosképzés Magyarországon (angol nyelven)

Zúzta szét Hahnemann tanításait. A bécsi és a prágai egyetemen működő homeopata magántanárok már alig találtak hallgatókra. Elsorvadtak Lipcsében és Németország más részeiben is felállított kórházaik. Dumas jelentése szerint Londonban, ahol „meglátogattatott a homoeopathikus kórház, mely 50 ágyat tartalmaz, ezek közül néhány üres volt, másokba sebészi kóresetek voltak befektetve; azok után mik láthatók voltak, ezen intézet semmi komoly jellemmel nem bír". A homeopata gyógymód terjedését nem akadályozta meg a budai Helytartótanács 1819-ben kelt visszautasító határozata sem. Igen sok hívet szerzett magának a nemesség, különösen pedig az arisztokrácia körében. Meghonosítója Bakody József (1791—1845) volt, aki korábban Győrött, majd Pesten folytatott orvosi gyakorlatot. Önmagán — ópiummal és chininnel — végzett kísérlet áldozata lett. Mellette még Forgó Györgyöt (1787—1835) és Almási Balogh Pált (1794 —18G7) említhetjük meg, mint a reformkor leghíresebb homeopata orvosait. Az 1831. évi kolera idején Hahnemann módszerét ajánlották a járvány leküzdésére és a prevenció biztosítására. Almási Balogh 1825-ben bejárta Németországot. Felkereste Goethét és Hahnemannt is. Hívévé szegődött és egyike lett a homeopata gyógyászat magyarországi népszerűsítőinek. Számos magyar arisztokrata család hívta meg orvosának. Ö volt Széchenyi István és Kossuth Lajos háziorvosa is. Bizalmas barátság szövődött köztük. A hasonszenvi gyógyászat a tekintélyes körökben szerzett támogatók segítségével, még inkább terjedt. 1830-ban, Széchenyi Hitel-ének megjelenése évében, kiadták Pesten magyarul is Hahnemann Organonját. A kezdeti sikerek után nem sokkal, Kovács Mihály „Antiorganon" (Pest, 1830) c. művében szétzúzta Hahnemann érveit, majd saját eszközeikkel, a népszerűsítő szakirodalommal veszik fel a harcot az orvosok a homeopátiával szemben. Lovász Imre „Mit tartsunk a Homoeopathiáról?" (1838) című munkájában, bár elismerve néhány eredményt, hangsúlyozva a jó megtartásának szükségességét, lényegében elvetette az új gyógymódot. A laikusok támogatásával mégis elérték, hogy 1844-ben a pozsonyi országgyűlés két táblája feliratot intézett az uralkodóhoz, amelyben a homeopátia felvételét kérték az egyetemi tanulmányok sorába, valamint a szükséges gyakorlati eszközök biztosítását. A király válasza ugyan elodázta a hasonszenvi oktatás bevezetését, hívei nem mondtak le tervük megvalósításáról. Már 1848 előtt voltak hívei a homeopátiának az orvosi karon, sőt egyes vidéki kórházakban is működtek gyógymódjukat követő orvosok. Kivívták a Magyar Kancellária kedvező döntését a homeopata gyógyszerek szabad árusítására (1840). Ezzel olyan kivételes helyzetet teremtettek maguknak, ami nem illette meg a hagyományos gyógymódot folytató orvosokat sem, hiszen csak okleveles gyógyszerészek árusíthatták orvosságaikat. A forradalom győzelme (1848) és a Batthyány-kormány megalakulása után, az egyetemi reformmal kapcsolatban, sikerült elérniök, hogy a hasonszenvi gyógyászat oktatását bevették az orvoskari tantervekbe is. Megfelelő személy jelentkezése esetén professzor kinevezését és kórház felállítását is kilátásba helyezték. A szabadságharc, és még inkább bukása, hosszú évekre elaltatta a homeopátia ügyét Magyarországon. Az önkényuralom bénultságából nemcsak a politikai élet tért magához a hatvanas években, hanem a hasonszenvi orvosok is. Már 18G3-ban szervezkedni