Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Antall József: A homeopátia és az orvosképzés Magyarországon (angol nyelven)

A legnagyobb hatással Hahnemann gyógymódja, a homeopátia, volt a kortársakra. Kísérletezés közben önmagán vizsgálta a chinakéreg hatását. Azt tapasztalta, hogy nagy adagban váltólázat idéz elő, míg kis adagban meggyógyítja a váltólázban szenvedő beteget. Ebből arra következtetett, hogy azok a gyógyszerek, amelyek egészséges embernél nagy adagban valamilyen betegséghez hasonló tüneteket váltanak ki, kis adagban meggyógyítják az ahhoz hasonló betegségben szenvedő embert. Felfedezését 1790-ben tette közzé Hufeland lapjában, majd folytatva kutatásait, valóságos rendszert dolgozott ki, amelyet 1810-ben megjelent könyvében (Organon stb.) foglalt össze. A homeopata gyógyászati módszer alapelve a „similis similibus curantur", megfordítva a Galenosig visszanyúló gyógyítási alapelvet, amely kimondta, hogy „contraria contrariis curantur". A homeopata gyógyászat következő alaptétele, hogy a gyógyszerek hatása annál erősebb, minél kisebb dózisban adjuk a betegnek. Ezért tanácsolja a hígítás állandó fokozását. A gyógyszerek elsősorban nem anyaguk által hatnak, hanem a bennük rejlő immaterialis erők következtében. A homeopata orvosok képzelőereje szárnyakat kapott, amikor a gyógyszerek hígított adagolása mellett törek lándzsát. Példáikat azonban gyakrabban vették a kor valóban csodálatos technikai találmányainak ismertetéséből, összehasonlításából, mint az orvosi tapasztalat bizonyító anyagából. Argenti Döme, a legismertebb magyar homeopata egyenesen a gőzben rejlő erőt, a gőzhajót és a gőzmozdonyt hozta fel például. „Hiszen, hiszik már a vaspályái mozdony bámulatra gerjesztő erejét! Hiszik nemde? mert látják. Látni fogják a hasonszenvi szerek meg nem fogható erejét is." A kor nagy orvosai azonban gyilkos gúnnyal nyilatkoztak a hígítás hatványozó erejéről. Rudolf Virchow (1821 —1902), a híres német orvostudós mondotta: ,,Ha Berlinben egy korsó sört öntök a Spree folyóba, mi lesz ebből a sörből a vízben a folyónak Spandau mellett levő torkolatánál? Nem méltó arra, hogy ebben a teremben üljön az, aki Önök közül homoeopathiával foglalkozik." Figyelmeztetése azonban nem győzte meg ellenfeleit. A homeopata orvosok — bár maguk tiltakoztak az ellen, hogy ez lenne sikerük egyetlen titka — a korábbi orvoslásnál nagyobb súlyt helyeztek a betegek étrendjére, a diétára, A kezelés alatt álló betegnek megtiltották „a fűszeres, illatos, csípős és igen savanyú eledelek, így az erős eczet, bors, paprika, erős torma, sáfrán", valamint „a nehéz emésztésű füstölt, igen sós és kövér húsok, hová tartoznak a lúd-, kacsa- és sertés-hús is", fogyasztását (Argenti). Ugyancsak nagy súlyt helyeztek a tisztaságra, az ágynemű, a fehérnemű sűrű váltogatására. A homeopata gyógymód gyorsan elterjedt Európában és Észak-Amerikában. A szakemberek között azonban sohasem vált olyan népszerűvé, mint a hiszékeny nagytömeg előtt. Sok helyen magas pártfogók megnyerésével értek el nagy befolyást. Számon tartották eredményeiket. A homeopátia későbbi tanárának, Bakody Tivadarnak az adatai szerint az Amerikai Egyesült Államokban 1300 hasonszenvi orvos működött, 20 egyesület, 0 újság, 4 kórház és 2 orvosi kar állt fenn a múlt század hatvanas éveiben. De Németországtól a cári Oroszországig, Franciaországtól Angliáig sorolja fel a homeopata intézményeket, egyesületeket. De maradandó sikert sehol sem tudott felmutatni a homeopata gyógyászat. 1805-ben Dumas, a híres vegyész számolt be a francia szenátus előtt a hasonszenvi gyógymód „eredményeiről". Maró gúnnyal, a tudományos kutatások fényénél, no