Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlései (1841-1933)

A MAGYAR ORVOSOK ÉS TERMÉSZETVIZSGÁLÓK VÁNDORGYŰLÉSEI (1841 —1933) írta: SZŐKEFALVI-NAGY ZOLTÁN (Eger) "Uvtizedeken keresztül a hazai természettudományos élet egyik legfontosabb fóruma a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlés-sorozata volt. A hazai tudománytörténetírás mulasztása, hogy ezeknek a vándorgyűléseknek emlékét engedte feledésbe menni ahelyett, hogy kellő megvilágításba helyezve a tudomány történetének méltó helyére helyezte volna. A természettudományos kutatásnak és az ismeretterjesztésnek olyan gazdag múltja tárul elénk e vándorgyűlések történetéből, amelynek emlékét érdemes felidézni. A VÁNDORGYŰLÉSEK RENDSZERÉNEK KIALAKULÁSA Az az eszme, hogy a magyar orvosok és a természet kutatásával foglalkozó szakemberek rendszeresen találkozzanak egymással, megbeszéljék a tudomány legújabb eredményeit, már igen régen megszületett. Hivatkozzunk talán Fischer Dániel zempléni főorvos 1730-as próbálkozására, Winterl Jakab pesti kémikusprofesszorra, akinek 1784-ben sikerült az első gyűlést megszervezni, Kitaibel Pál és Schönbauer professzorokra, akiknek 1802-es próbálkozásai az elődökéhez hasonlóan megakadtak a meg nem értésen, az uralkodó körök tudatos rosszakaratán. Még egy emberöltőnek kellett eltenie, míg 1840. július 25-én a pesti egyetem orvoskarának újonnan megválasztott dékánja, Bene Ferenc már kedvezőbb körülmények között hívhatta fel a kar figyelmét arra, hogy a „tudományoknak tökéletesebb kiművelésére és elterjesztésére leghatásosabb eszköz a tudósok minél többszöri összejövetele, szép gondolataikat egymással közlik, s a közös barátságos vitatás által a homályost, kicsinyt felvilágosítják, a hibásat megjobbítják és a nehezet megkönnyítik". Joggal bízott abban, hogy a magyar orvosok és a természetvizsgálók gyűlései, amelyek addig „minden szíves óhajtások ellenére meggátoltattak", a jövőben „többé semmi meggátoltatást" nem fognak szenvedni [1]. Bene Ferencet javaslata megtételében nemcsak a reformkori Magyarország társadalmi igényei vezették, hanem a külföldi példák is. Németországban az orvosok és természetvizsgálók rendszeresen tartottak évi gyűléseket, már 1822. szeptember 12. óta, amikor L. Okén először hívta össze őket Lipcsébe. Angliában