Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Oláh Andor: Pápai Páriz Ferenc, a magyar Hippokratész (1049—1716)
kitakarodó méregnek útjai. Ezek pedig, vagy egy helyen, vagy máson keresnek utat : kiváltképen a testnek ama naturale emunctoriumán : az hónalján, az ágyékban, néha a füle tövén" (340. L). A fül töve megdagadásáról: „Megdagad néha az embernek füle töve csak magában minden elöljáró nyavalya nélkül, a bővelkedő rossz nedvességeket arra takarodván ki a természet, azhol a fül tövén természet szerént lenni szokott mirigyforma hús, mint a spongya a vizet, magába bészíjja a nedvességeket'* (71. L). Kedvező jel hát a hányás, hasmenés, vérzések stb. „Nem minden hasmenés vérhas ; mert néha a természetnek jó munkája az hasmenés, és ember nagy könnyebséget érez utána" (173. 1.). A mindennapi hideglelésről : „néha maga a természet fejül való sok hányássál, néha pedig hasmenéssel orvosolja meg." „Ha kit gyakran a nagy nyavalya (epilepsia) ront, s ez hideglelésbe esik, kitisztul ezzel amabból" (302. 1.). Az orvos a természet útmutatását kövesse. Először is ne akadályozza a természet gyógyító munkáját. A himlő három szakasza közül az elsőben: „amíg ki nem üt, az első állapotban igen reá kell vigyázni, hogy a természetet az ő munkájában, mellyel a mérges és seprős rothadt matériát ki akarja adni, meg ne gátoljuk" (316. 1.). Harmadnapi hideglelésben: „ne egyék az ilyen beteg különben, hanem oly üres idejében csak, mikor az hideg egészen kiáll belőle : hogy így a természet egyszersmind kétfelé ne vonattassék, hanem mind az eledelnek, s mind a nyavalya matériájának emésztésére elérkezzék" (295. 1.). Másodszor : segítse a természetet. Szülés után az anya „igen ójja magát, hogy hideg és szél ne érje ; másképpen, aminek ki kellene takarodni, tisztulni fennakad és reked. .. az hasát akkor nyúzott gyenge meleg berbécs faggyával igen hasznos befedni, ez a természet melegét szépen segíti" (287. 1.). Fülben való kelés : „ha el nem oszol, hanem ki akar fokadni (mely megtetszik ebből, hogy a fájdalom nevekedik, ugyan felvér a fájdalom, és a hévség is nagyobb), segíteni kell a természetet és érleltetni a kelést" (69. 1.). Pestis ellen izzasztást ajánl: „ha pedig ugyan a bévött ital után is izzadni nem akar, a természetet külsőképpen is segíteni kell" meleg téglával stb. (336. 1.). Zsugorodás: „bánya feredő minerás vize igen erősíti a természet melegét" (378. 1.). Negyednapi hideglelés: „ha pedig a süly [azaz aranyér] folyna, az mindennél jobb volna : ha nem foly ugyan, de arra hajlandó a természet, mely annak dagadásából s viszketéséből kitetszik, nadállyal kell szítatni" (305. 1.). Az előbbiekből természetesen következik, hogy sok betegség magától is meggyógyul és Pápai Páriz éppúgy mint Hippokratész azt javasolja, hogy sok betegséget ne gyógyítson meg az orvos, mert szükség van a tisztító betegségtünetre. „A sümölcs néha magában elvész, kiszárad" (375. 1.), — Főben és fülben való kelés: „mikor oszlán megérvén megfakad, néha csak magában is meg szokott gyógyulni, kifolyván a sok rútság belőle" (67. 1.). — „Nem minden orrvér folyást jó megállítani, mert sokszor haszonra vagyon" (78. 1.). De milyennek is tartja közelebbről a betegségek természetét? A humorális patológia híve. Azt tartja, hogy minden betegséget megromlott, rossz nedvek okoznak. Oldalszámra idézhetnők Pax corporisából az ilyesféle locusokat:
