Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Oláh Andor: Pápai Páriz Ferenc, a magyar Hippokratész (1049—1716)

„A főnek nyilalló fájdalma akkor esik, mikor vagy a vérben való epesár, vagy pedig a gyomorból felgőzölgő párák az agy kért [ti. agykérget] érdeklik és rágják." — A köszvény oka: ,,belső okai e nyavalyának a nyálas nedvességeknek az agyvelőben, erekben, májban, lépben igen elbővülése" (256. 1.). Hippokratésszú. egyezően azt mondja, hogy az agyvelőről fluxusok szivárognak le a szervekre. „A nátháról és egyéb az agyvelőről való folyásokról" : ,,ami a részeket illeti, amelyekre reá szivárognak fejül a nedvességek, meg kell tudni, hogy az ilyen nedvességek mindenkor az erőtlenebb részre sietnek alá : mint ha a tüdő senyvedi, a tüdőre; ha a gyomor hideg, a gyomorra, s a többi" (47. 1.). — ,,Egyéb dagadása is esik a nyelvnek, a testben való bő nedvességeknek eláradása, és az agy velőből oda a nyelvre való leszállása miatt" (86. 1.). A megromlott nedvekről szólván bilisről (fekete sárról és sárga epés sárról), phlegmáról, taknyos nyálról beszél. Legtöbbször csak sárról, azaz bilisről, epés, nyálas és fekete sárról [6]. Némileg eltér Pápai Páriz humorális patológiája Hippokratészitől. Egyszerűbb annál. Hippokratész négy humort különböztet meg, és e főcsoportokon belül alcsoportokkal és ezek kombinációjával bonyolult rendszert alkot. Pápai Páriz humorális patológiája kifejezetten olyan irányba tendál, hogy a magyar népi orvoslással megegyezően csak két humort különböztessen meg: jó és rossz vért. A rossz vért leginkább sárnak nevezi, de találkozunk a „matéria", „méreg" és „rossz vér" kifejezésekkel is, éppúgy mint a magyar népi orvoslásban. „Negyednapi hideglelésben „kristélyt beadni igen hasznos volna . . . midőn a sperős, nyavalyaszerző matériát alá felé takarodni szoktatná" (306.1.). — A „hypochondria melancholiát" okozó rossz nedvességet is matériának nevezi: „e nyavalya ugyan nem halálos, de terhes és hosszas szokott lenni : mind azért, hogy a matéria is, amelytül vagyon, nehezen enged" (233.1.). „Ha szülés után igen foly a matéria", ti. a méhből ürülő lochia (287.1.). — Hagymáz: „e nyavalyának matériája a vérben lévén, ide s tova üti magát" (311. 1.). — A himlő „mérges matériája"-ról beszél (317. 1.). A fulladozás oka: „rossz, vagy sűrű, égett vagy nyálas vér". A máj hévségéről és dagadásáról: „megtolyulván benne a sűrű rossz vér, felfúvódik a máj" (212. L). — A táplálék hasmenésben emésztetlenül megy ki: „jó vére nem szaporodván, veszni kezd" a beteg (174. 1.). — Aranyér, „süly" esetén: „néha mód nélkül foly, és nemcsak a rossz fekete vér, hanem a jó is igen kitakarodik, nagy erőtlenségével a testnek" (200. 1.). Mi történik a rossz nedvvel? Abban is egyetért Hippokratésszel, hogy az egészséges és beteg szervezet, ill. „természet" a nedvességeket megfőzi, a nyers nedvesség megérik, így ürül ki. Ez a főzés („coctio") fontos feladata a természetnek, az orvosnak is elő keli segítenie. (A magyar népi orvoslásban is, ha nem is elméletszerűen, de nyelvhasználatban fellelhető ez az elgondolás.) Pápai Páriz z magyar nyelv, a népnyelv birtokában nagy képi erővel fejezi ki az érést, ill. nyerseséget. Mindennapi hideglelés: „amikor embert elleli 12 órákig legalább eltart, míg jól felereszti; mert ugyanis ennek matériája hasonló a tűzön füstölgő nyers fához" (292.1.). — A beteg, hideg gyomorban „csak füstölög, nem fő az eledel, mely miá