Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlései (1841-1933)

amikor a különböző szakegyesületek több feladatot átvettek, a Választmány igyekezett a súlypontot a népszerűsítő előadások felé eltolni [14]. Ez jórészt sikerült is, s az akkori idők legjelentősebb ismeretterjesztési fórumai voltak ezek a rendezvények. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűléseinek különböző fórumain elhangzott előadásokat tekintve azt állapíthatjuk meg, hogy az orvostudományiak mindig számbeli fölényben voltak. Pl, 1890 és 1910 között megtartott 10 vándorgyűlés 653 előadásának több mint 70%-a (463) orvostudományi, 21% (146) természettudományi, 7% (44) pedig a társadalomtudományi tárgyú volt. Az orvosi előadásoknak kb. 22%-a sebészeti, 19%-a közegészségügyi, 9%-a belgyógyászati tárgyú volt, míg a többi megoszlott az orvostan különböző egyéb ága között. Összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy 1841—1890 között 25 vándorgyűlés összesen 353 orvosi előadásából a legtöbb (19%) belgyógyászati, 16% közegészségügyi, 14% pedig a sebészeti tárgyú volt. A természettudományi előadások közel háromnegyed része, 146-ból 107 (74%) volt természetrajzi (növénytani, állattani, ásvány- és földtani), s csak 17% volt a kémiai, fizikai, asztronómiai tárgyú. A fennmaradó százalék az ún. általános érdekű és gazdasági előadások köréből telt ki. Bizonyos mértékben megérthetjük ezt, hiszen a vándorgyűlések nagy súllyal kívántak a helyi témákkal foglalkozni, az említett 106 természetrajzi előadásból 70 Magyarország, rendszerint a vándorgyűlés környékének flórájáról, faunájáról, ásványairól, kőzeteiről hangzott el, s csak 30 előadó választott általános témát. Ha nem is ilyen mértékben, de az orvosi, közegészségi és társadalomtudományi előadások is előszeretettel fordultak a helyi kérdések felé. Már Bugát javasolta, hogy a vándorgyűlések elsősorban a meglátogatott megye egészségügyét tárgyaljak meg. Szokássá vált, hogy a vándorgyűlések megvizsgálták a helyi közintézményeket. Egerben pl. különösen az óvoda körül találtak hiányokat, s mindjárt bizottságot küldtek ki, hogy az illetékesek segítségét kérjék, és azonnal gyűjtést indítottak a már bezárás előtt álló intézmény megmentésére [15]. Más városokban még jelentősebb, sok esetben nem orvosi vagy természettudományi vonatkozású helyi problémákat oldott meg a vándorgyűlés. Pl. Kassán 1846-ban szinte az utolsó percben harcoltak ki intézkedéseket a végpusztulás előtt álló dóm megmentésére [16]. Gyakran országos érvényű javaslatok is elhangzottak, s a vándorgyűlések társadalmi súlyát jellemzi, hogy sokszor rövidesen meg is valósultak. Már az 1841-i pesti gyűlésen sürgették állami tanítóképezdék felállítását, a kiképzendő tanítóktól reméltek az orvosok segítséget az egészségügyi felvilágosító munkában. A szakosztályokban elhangzott előadások színvonaláért kezeskedik egyrészt a legtöbb előadó személye, akik közül sokaknak nevét megőrizte a nemzetközi tudománytörténelem is. A szabad vitaszellem más esetben is biztosította, hogy a korszerűtlen nézetek nem maradtak cáfolatlanul. Lehetetlen felsorolni a másfélezer előadást, jellemezésként csak néhányat említünk: 1842. Nedelko Demeter : Értekezés a fogorvosi tudományról. 1864. Grósz Lajos : Az államorvostan fontossága. 5i