Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Karl-Heinz Karbe: Johann Christian Gottlieb Ackermann és a munkaegészségügy kezdetei Németországban (Német nyelvű közl.)

![51] William Buchan (1729-1805), schrieb 1772 seine „Domestic medicine . . (Edinburg); dtsch. Übers, durch Sprengel, Altenburg 1774. [52] Dr. Wagner, Von den Krankheiten . . ., S. 133-134. ÖSSZEFOGLALÁS* Kiindulási pótnak Bernardino Ramazzininek (1633 — 1714) Modenában 1700-ban megjelent „De morbis artificum diatriba" c. műve tekinthető, amellyel az olasz tudós az orvostudomány új ágának, a munkaegészségtannak lett a megalapítója. Voltak természetesen előfutárai, mint Paracelsus, Agricola, Kircher Athanáz, hogy az ismertebb nevűeket említsük, de ők inkább csak egyes munkaköri megbetegedésekkel foglalkoztak, főként a bányászokéval és a kohászokéval. Annak, hogy Ramazzini munkája csaknem másfél századon keresztül az új tudományszak nemzetközileg is elismert alapvető munkája maradt, főképpen a francia Fourcroy és Pâtissier, a német Ackermann és Schlegel munkássága a magyarázata. Ezek az orvosok 1777^-ben, 1780—83-ban, 1822-ben és 1823-ban lefordították, ill. átdolgozták Ramazzini művét. Ezek közül elsőként Johann Christian Gottlieb Ackermann (1756—1801) jelenttetett meg 1780-ban és 1783-ban német nyelven munkaegészségtani összefoglaló jellegű munkát „Abhandlung von den Krankheiten der Künstler und Handwerker" címmel. A könyv 2 kötete Stendaiban látott napvilágot, és a címében is jelzi, hogy Bernardo Ramazzinimk azonos című és tárgyú értekezését dolgozta át és bővítette. Az átdolgozás és a bővítés nemcsak a 8 évtizede felhalmozódott új orvostudományi ismeretekre terjedt ki, hanem a megváltozott termelési viszonyokra is. Utóbbiaknak Ackermann, aki 1777-től szülővárosának, Zeulenrodának orvosa, majd 1782-től városi physicusa lett, szemtanúja és részese. A XVIII. sz. első felében a hajdani Vogtland kisvárosában szövőüzemet létesítenek, amely annak a századnak utolsó harmadában a virágkorát élte, és Zeulenrodát ipari központtá tette. Elemezve az Ackermann művében felhasznált orvosi irodalmat — figyelembe véve az Ackermann halála után nyomtatásban megjelent magánkönyvtár-katalógus adatait is —, érzékelhető, mennyire dolgozta át Ramazzini művét szakirodalmi szempontból. Ami pedig saját észleleteit illeti, műve 1. kötetéhez fűzött adalékaiban Ackermann összehasonlító vizsgálatokat is közöl, amelyekhez úgy jutott, hogy apja zeulenrodai orvosi ténykedésének fennmaradt feljegyzéseit egybevetette saját megfigyeléseivel, betegei kórtörténeteivel. Művében a következő nyolc betegségcsoportot tárgyalja: I. A piszkos munkájú kézművesek betegségei; II. A poros munkájú kézművesek betegségei; III. Az álló, ülő és járkáló iparosok és kézművesek betegségei; IV. A vízmunkások betegségei; V. A gyári munkások és parasztok betegségei, a finom munkát végző művészek, valamint a szónokok, énekesek, füttyművészek és hasonló személyek betegségei; VI. A bányászok és azok betegségei, akik az ércek kikészítésével és olvasztásával foglalkoznak; VII. Azoknak az iparosoknak és kézműveseknek a betegségei, akik munkájuk közben gyakran kénytelenek ásványi anyagokkal bánni; VIII. Olyan iparosok és kézművesek betegségei, akik fémekkel és ásványokkal dolgoznak, és munkájuk közben gyakran vannak kitéve a tűz hatásának. * Szerkesztőség készítette