Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Karl-Heinz Karbe: Johann Christian Gottlieb Ackermann és a munkaegészségügy kezdetei Németországban (Német nyelvű közl.)

Természetesen bővebben és alaposabban foglalkozik azokkal a betegségekkel, amelyekkel zeulenrodai orvosi gyakorlatában találkozott, így a textiliparban, valamint a bányákban és kohóknál dolgozók életében előforduló betegségekkel. Rámutat azokra a veszélyekre, amelyek egészségügyi és erkölcsi szempontból főleg a gyárakban dolgozó fiatalkorúakat fenyegetik. Utal a meg nem felelő munkabérrel magyarázható elégtelen ruházkodás és táplálkozás, valamint az emelkedő alkoholfogyasztás kórokozó jelenségére. Tükröződik művében a kezdődő ipari forradalom korának mindazon embertelensége, amit később Engels klasszikus angliai helyzetelemzése sokoldalúan tanúsított. Ackermann tudatában volt műve hiányosságainak is. A maga részéről megígérte, hogy könyvét tökéletesíteni fogja. Meghívása az altdorfi egyetem gyógyászati és vegyészeti tanszékére (1786), majd 1801-ben bekövetkezett halála megakadályozták abban, hogy ígéretét valóra váltsa. Könyve így is „termékeny megvalósulása valóban humanista magatartásának a kezdődő iparosodás korszakában" (H. Buess). Ackermann műve nagyban hozzájárult a munkaegészségtan XVIII. századi és XIX. sz. eleji továbbfejlődéséhez mind Németországban, mind Németország határain túl. Említésre méltó a pozsonyi születésű és később Pozsonyban is működő Huszty Zakariás Teofil (1754—1803), aki németül írt „Diskurs über die medizinische Polizei" c. 1786-ban Pozsonyban és Lipcsén megjelent müve 1. kötetében utal Ackermann munkásságára. A 2, kötetben is észrevehető Ackermann hatása, főként amikor a gyáriparban foglalkoztatottak betegségeiről ír. Kitér a cukorfinomítókban dolgozókra is, akikkel Ackermann nem foglalkozott. Műve utolsó részében túlmegy Ackermann szociális követelésein, amikor hangoztatja, hogy a nagyobb manufaktúráknak legyen saját orvosa betegszobával és gyógyszerbeszerzés lehetőségével, a többiek esetében pedig az állam gondoskodjék arról, hogy előnyben részesüljenek a beteggondozás és a kórházi felvétel terén, valamint ingyen jussanak a szükséges gyógyszerekhez. Megemlítendő még a lipcsei Ernst Benjamin Gottlieb Hebenstreit (1753—1803), a mannheimi Franz Anton Mai (1742 — 1814), a Bécsben működő Johann Peter Frank (1745 — 1821), Georg Adelmann (1777—1865), aki Würzburgban működött, s végül egy bécsi gyakorló orvos, dr. Wagner, akiről nem sikerült még közelebbit megtudnia, de akinek munkaegészségtani dolgozata megtalálható a Wiener Gesundheitstaschenbuch 1802-i évfolyamában. Ramazzini alapvető munkájának francia átdolgozását (szerzője Philibert Pâtissier), amely 1822-ben jelent meg Párizsban, már a következő évben németre fordította Schlegel. További tanulmány feladata lesz figyelemmel kísérni azt a hatást, amelyet ez az átdolgozás gyakorolt Németországban a munkaegészségtan későbbi fejlődésére.