Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

FOLYÓIRATOKBÓL

tudományt. Tudjuk, hogy 1822-ben megvette Lavater 4 kötetes munkáját a physiognomiáról, mely 6 ezer emberi típust demonstrál. írói munkájára ez a mű is hatott. Balzac abban a regényében, melyet legjobbnak tartott: „A vidéki orvos"-ban, orvoshőst választott, aki prototípusa volt azoknak a reformereknek, akik a XIX. sz.ban Európában és Amerikában küzdöttek a szociális és hygiénikus reformokért. A sebész Desplein eredetijét, aki az Emberi Színjáték több novellájában szerepel, a híres báró Guillaume Dupuytren személyében találjuk, aki a Hotel Dieu fősebésze, X. Károly király orvosa és tanítványai kedveltje volt. Balzaci nagy karakterfigura volt, erényeinél is hibáinál nagyobb. Fontos megállapításokat tett a kórbonctan területén. Balzac rá emlékeztet bennünket, midőn Desplein-ről így ír: „Mint valamennyi emberi géniusz, nem hagyott utódokat, mert mindent magával vitt. A sebészek dicsősége hasonló a színészekéhez, mely kizárólag csak saját életükben tart. Színészek és sebészek, mint a nagy énekesek és nagy virtuózok, akik a zene hatalmát játékukkal érik el, valamennyien a pillanat hősei." Dupuytren egyik nagy tanítványa, Jean Baptiste Bouillaud (1796 — 1891), mint Horace Bianchon jelenik meg az Emberi Színjátékban, a bölcs és türelmes orvos, aki minden kérésre kész. Balzac számos kedves vonással ruházta fel, orvosi vágyálmáról és elképzelt karrierjéről olyan rokonszenvvel írt, hogy sokan feltételezték, jellemét Balzac önmagáról mintázta. Másik orvoskarakteréről, dr. Martener-ről írt jellemzésében Balzac az orvos és a betegség közti összefüggésekről ír: „Az orvos és betegség között olyan harc folyik, melyet csak az orvosok ismernek, és ha győzelem következik, a jutalom nem a honorarium, sem a beteg hálája, hanem a tudás nyugodt kielégültsége. Az orvos a jó felé irányul, ahogy a művész irányul a szépség felé." Az Emberi színjátékon keresztül betekintést nyerhetünk az 1820 —30-as évek orvostársadalmának életébe, szemléletébe. E nagy mű tanulmányozója 1200 orvosi vonatkozást gyűjtött össze és 65 orvost számolt meg, akik megjelentek a műben. Endrei Vera RICHARD D. SMITH ÉS JOHN W. WORTHINGTON: PAGANINI (J. A. M. A. 1967. 11. 820) Paganini meteorként viharzott át Európa zenei egén. Élete, művészete számtalan publikáció és kb. 30 életrajz témája. Játéka és rendkívül szokatlan technikája állandó vitatéma. Mi most egészségi állapota szempontjából vesszük szemügyre. Paganini állandóan gyenge egészségével küzdött. Rendkívül „ideges" emberként írták le. Fájdalmas és makacs köhögése valószínűleg tuberkulózis következménye volt. Állandó bélrendszeri zavarokban is szenvedett. Ez attól az igen erős gyógyszer használatától származott (Leroy-féle emeticum és purgativum), melyet nagy adagokban szedett, abbahagyására való ismételt intelmek ellenére. Majd szifilisze manifesztálódott. Therápiaként nagy adag higanyt kapott, belsőleg-külsőleg, ez pedig súlyos stomatitist és különös bőrelszíneződést eredményezett, valamint fogai korai elvesztését. Az állán keletkezett tályog következményeként mandibula-osteomyelitist kapott. Leveleiben rheumáról panaszkodott. Ismételten kezelték aranyeres és rectum-stenosisproblémák miatt. Prostata-hypertrophiája okozta vizeletretentioja és tenesmusa gyakori katéterezést tett szükségessé, ismételt hólyaginfekciók és orchitis miatt szenvedett. Gyakori phlebotomiát és nagy adagban ópiátokat írtak elő számos bántalmára. Barátjához írt leveleiben már 1823-ban említést tesz látásának csökkenéséről, ezért kezdett kék színű szemüveget viselni, amely még fokozta bizarr