Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Schultheisz Emil—Tardy Lajos: Gyöngyössi Pál archiater és Platon Levsin

szabadkőműves per során az üldözött író mellett nyilatkozott. A. I. Turgenyev, Puskin barátja, maga is kiváló történész és író, az orosz közélet legkiválóbb emberei közé sorolja [15]. Gyöngyössi Pálnak Platon Levsinhez írt levelei egyaránt értékes emlékei a századi humanista jellegű magyar—orosz kulturális kapcsolatoknak és az egyetemes művelődéstörténetnek. Ezekből a levelekből ezúttal elsősorban néhány orvostörténeti érdekességű részletet emelünk ki és értékelünk, anélkül, hogy azokat teljesen kiragadnók a csapongó tematikájú levelezés szeszélyesen cikázó medréből, de mégis következtetni tudjunk arra: miért nevezte a levelek íróját Schlözer „filozófus-orvos"-nak. „Midőn ma, úgy tíz óra tájban — írja 1764. október 2-án kelt levelében [16] — Senecát lapozgattam, figyeld csak ó Platonom, mennyire nemes, mily kiváló s minő csodálatraméltó dolgokat merítettem e pogány férfiú szájából ; íme vedd hát Seneca szavait 59. leveléből! Mindaz, ami érzékeinek szolgál, ami bennünket felhevít és izgat Platon szerint

t nem ama dolgok közül való, melyek tényleg léteznek [17]. Ezek tehát képzelt dolgok és csak ideiglenesen hordanak valami látszatot. Semmi sem állandó ezek közül, semmi sem szilárd, s mi mégis úgy kívánjuk őket, mintha létük örökké tartana, avagy mintha örökké birtokolnánk őket. S mi itt állunk köztül legyengülten s ellankadtan. ím ó Platonom, az aranyra és cédrusfára legméltóbb szavak, melyek a kézirat szerint a Te szádból törtek elő! N. szenátor ott volt a Te szónoklatodnál, 12 nappal ezelőtt az Udvarban; ott voltak más előkelő férfiak is, akik egybehangzóan azt állították, hogy könnyekre fakasztottad őket, mert semmi olyast el nem mulasztottál, amit csak eléjük hordhattál lelkük felemelésére és vigasztalására. Minthogy azóta nem tiszteleghettem az Udvarnál, így azt sem tudhattam meg, hogy mi az Udvar véleménye erről a beszédről. Utóirat. Vajon rejlik-e valamiféle misztérium az Elizeus próféta által feltámasztott fiú történetében, a Királyok 2. könyve 17. fejezete 35. versében, tudniillik abban, hogy amikor a hetedik napon a fiú — miután halottaiból feltámadt — tüsszentett; igen nagy szívességet tennél nekem, ha legközelebbi találkozásunk során hallhatnám teológiai véleményedet. Az orvosok a kritikus naphoz, ti. a krízishez folyamodnak s az a véleményük, hogy a gyermek lázas betegségben szenvedett s tartós álomkórba esett, melyet egyébként lázas comának szoktak nevezni; ez az aluszékonyság a kritikus hetedik napon megszűnt s a fiú ekkor ki is nyitotta szemeit. Ne csodálkozz Platonom, hogy Téged ilyesmivel terhellek, ugyanis Richard Mead, ez az igen tudós angol orvos csaknem minden csodát fizikai okokból eredeztet; elkészítem majd Számodra könyve másolatát" [18]. Ennek a levélnek az utóirata különös érdeklődésünkre tarthat számot, mert bepillantást enged a korai felvilágosodás orvosi gondolkodásába. Gyöngyössi itt, mint a kor legújabb irodalmának jó ismerője, keresi egy bibliai kérdés természettudományos magyarázatát. Richard Mead [19], akire itt hivatkozik, erősen felvilágosult racionalista tudós. Tudományos pályafutásuk sokban hasonlít. Nem csoda, ha Gyöngyössi — akit ugyancsak racionalista gondolkodásúnak ismerünk — éppen Meadre való hivat_3 Orvostörténeti Közlemények