Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Seregély György—Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez

XIX. SZÁZAD A tudományos felfedezések százada. Az anticoncipiensekkel kapcsolatos kutatás mindinkább experimentális síkra terelődött, az évezredes empirikus próbálkozások reálisabb folytatásaként. Nem hagyhatjuk említés nélkül a század nagy propagandistáit, akik — korszerű kifejezéssel élve — egészségügyi felvilágosító tevékenységükkel a széles néprétegekre terjesztették ki a fogamzásgátlás ismereteit. Közöttük vezérhelyen Francis Place (1771 — 1854) neve áll. Angliában ő és társa Richard Carlile, munkáikkal („The Diabolical Handbills" és „Every Woman's Book") főleg az alsóbb néposztályokra terjesztették ki nevelő tevékenységüket [35]. Amerikában Charles Knowlton és Robert Dale Owen tekinthetők az anticoncipienspropaganda pionírjainak [36, 37]. Ebben az időben a törvény szigorán kívül rendkívüli előítéletekkel kellett megküzdeni Amerikában és Európában egyaránt. Megvilágítja a képet Anthony Comstock (1844-1915) működése, aki 42 éven át üldözte kegyetlenül a születéskorlátozó propagandát Amerikában, azzal az indokolással, hogy az ilyen írások az ördög művei. Nevéhez 700 letartóztatás, 333 bírósági ítélet, összesen 155 év és 13 nap kiszabott börtönbüntetés, 27 856 könyv elkobzása és 65 256 dollár pénzbírság kivetése fűződött [24]. A németek úttörő propagandistája Aletta Jacobs volt, aki elsőként indított klinikáján családtervezési tanácsadást 1882-ben. A születésszabályozásban a női emancipáció nagy fegyverét látta. Az egészségügyi felvilágosítás említett nagy élharcosai mellett sarlatánok tömege hirdette enyhén szólva téves és excentrikus nézeteit. Godwin (1801) minden család negyedik gyermekének egyszerű leölését javasolta. Málthus egyik német követője,