Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Seregély György—Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez

Weinhold [38] a rómaiak és egyiptomiak által is ismert férfi infibulatiót akarta erőszakkal kiterjeszteni a munkásosztály tagjaira. Noyes szektát alapított Amerikában [39] Oneida Közösség néven. A szekta tagjai ún. komplex házasságban éltek és szaporodásukat a minimálisra korlátozták. Védekezési módszerük a coitus reservatus (férfi orgasmus visszatartása, karezza, magnetation, chanson, Zugassent felfedezése, önkontroll) volt. Későbbi kutatók a szekta megvizsgált követőin nem találtak semmiféle idegrendszeri elváltozást. Thomas Ewell azt tartotta, hogy a fogamzáshoz sok oxigén jelenléte kell, ezért megelőzésként nitrogénbefúvást ajánlott. A kuruzslás és szélhámosság egyik iskolapéldája az Amerikában működő A. M. Mauriceau-t szokták emlegetni, aki magát a női betegségek professzorának titulálva 10 dollárért bárkit beavatott a „francia titok" rejtelmeibe (téves időszakos abstinentia), azonkívül számos abortivumot árult csillagászati áron. Ebben a szellemi környezetben haladt előre a kutatás. F. A. Wilde 1838-ban [40] feltalálta a cervix sapkát, amit egyéni méretre öntöttek ki gumiból és csak a menses idejére vettek ki a hüvelyből. Hancock és Goodyear 1843—44-ben kidolgozták a gumivulkanizálás eljárását, ami többek között lehetővé tette a gumi-condom ipari gyártását és egyben lassan kiszorította a coecum-condomokat (birka- vagy kecskebélből készült condom). Mindezekkel egyidőben a spermicid anticonceptio experimentális vizsgálata is rohamléptekkel haladt előre. Quatrefages 1850-ben leírta, hogy a réz-, higanyés ólomsók spermatoxikus hatásúak. Neuport 1853-ban megfigyelte, hogy a chloroform „narcotisálja" a spermiumokat, s ezáltal képtelenné válnak a termékenyítésre. A kérdés legszisztematikusabb vizsgálója ezidőtájt Kolliker volt. 1856-ban megjelent „Physiologiai tanulmányok az ondó váladékról" c. munkájában számos anyag spermiumra gyakorolt hatását foglalta össze. Az ő megfigyelése, hogy nátronlúggal az immobilis spermiumok újra mozgásképessé tehetők. J. Soule (kb. 1856) a következő spermaölő anyagokat említette értekezésében: ópium, kéksav, jód, strychnin és alcohol. Használatukról nem írt bővebbet [41]. A ritmusmódszer (időszakos abstinentia) gondolata ősidőktől végighúzódik az anticonceptio történetén. Experimentálisán csak a XIX. század derekán kezdték vizsgálni az állatok spontán ovulatióját. Ebben az időben az emberi mensest még azonosították az állatok „tüzelésével". 1845-ben F, A. Pouchet [42] munkájával elnyerte a francia akadémia nagydíját. Elképzelése szerint a fogamzás minden esetben csak menses alatt vagy az azt követő 1 —12 nap folyamán következhet be. H. Oldman 1849-ben egy casuistica kapcsán igazolta, hogy az ovulatio ideje nem egy elhúzódó valami, hanem annak időpontja rövid és fix. Avrard a női reproductiv cyclust három szakaszra osztotta már: menorrhagiás, genetikus és hypnotikus periódusra. A genetikus szakasz a menstruatio megszűnése utáni 6—9. napon kezdődik. Bármeddig tart is a vérzés, a genetikus szakasz a vérzés kezdetétől számított 14. napon befejeződik. Tudjuk, hogy Avrard felfogása sem helyes még, de a felsorolt példák már komoly lépéseket jelentettek a reproductio pontosabb megismerésének útján. Az első fogamzásgátló patentet 1846. augusztus 28-án jegyezték be Amerikában No. 4729 számon, „eszköz a fogamzás megelőzésére" címszó alatt. Abban az időben a használati utasítás még nem volt szokásban, így jelenleg sincs fogal-