Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Seregély György—Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez

jellegűek voltak, amelyeket így jellemezett: „Megszüntetik a nemi vágyat, megelőzik a fogamzást, csökkentik a tejelválasztást és a havi vérzést/' [24], Chaucer (1400 körül) napyon szigorúan bánt az egész kérdéssel „Canterbury Tales" c. irodaimi természetű munkájában: „Ha valaki megelőzi egy gyermek születését, vagy azzal, hogy meddővé tesz egy nőt, vagy olyan teák itatásával, ami lehetetlenné teszi a fogamzást, vagy ha valaki abortiv italt iszik, netán olyan eszközöket használ, amik abortust okoznak, avagy ha természetellenesen közösül coitus interruptus vagy analis coitus gyakorlatával, ha egy terhes nő bármilyen módon megsebesíti magát és magzatát: az mind emberölésnek számít." A középkorban abortívumként vagy praeventióként használt növényi főzetek, kemikáliák és babonák száma feltehetően végtelen. Az állati bélből készült condomok állítólag egy középkori vágóhídi munkás ötletéből születtek [33]. A korai újkor időszakára vonatkozó adataink (a középkor végét Amerika felfedezésével, 1492-vel számolva) meglehetősen szegényesek. A fejlődés egyik mérföldkövét képviseli Fallopius 1564-ben megjelent „De Morbo Gallico "című munkája, melyben a szifilisz elleni védelem céljából a penisre vászontasakot javasolt. A condom eredetét legtöbben tőle származtatják. Fallopius 1100 emberen próbálta ki az eszközt, akik közül egy sem kapott fertőzést. Hercules Saxonia (1597) Fallopius-nak tulajdonítván a condom felfedezését azt tanácsolta, hogy a vászontasakot használat után oldatban (?) kell áztatni, majd az árnyékban megszárítani. XVII-XVIII. SZÁZAD Az ősi zsidó szokás, a fogamzásgátlás céljából ajánlott „egy csésze gyökértea" a későbbi időkben is fennmaradt. Isaak Lampronti (1697—1776) olaszországi rabbi azt írta, hogy a zsidó nőknek „Trifera"-t rendelnek, ha egészségi okokból sterilizálni akarják őket. A fogamzás tudományos alapokon nyugvó kutatásának kezdetét a XVII. század második felétől számíthatjuk. Egy arnhemi orvostanhallgató, Johann Ham felfedezte a spermiumot, majd Leeuwenhoek (1632—1723) megkezdte annak rendszeres mikroszkópos vizsgálatát. 1678-ban felismerte, hogy az általa „Animalcula"-nak nevezett spermiumok mozgását az esővízzel történő hígítás felfüggeszti. Spállanzani felfedezte, hogyha az ondót megfelelő szűrőn átszűrik, alkalmatlanná válik a termékenyítésre. Ő igazolta elsőként kísérletesen, hogy az ondóváladék ecetes savanyítása mozgásképtelenné teszi a spermiumokat. Casanova (1725—1798) emlékirataiban condomról, hüvelybe helyezendő megfelelő kiképzésű és alakú arany golyóról és a méh elé feltolt citromhéjról tett említést, mely módszerekkel a termékeny ülés teljes biztonsággal kivédhető. Korabeli festmény igazolja, hogy Casanova a condom épségéről az eszköz felfújásával győződött meg (1. 89. lapon). Bentham 1797-ben a spongya intravaginalis használata mellett szállt síkra a condom és az abstinens eljárásokkal szemben. Málthus 1798-ban megjelent „Tanulmány a népesedés törvényeiről" című munkájával (annak hamis elveitől most eltekintve) társadalmi méretekben irányította a figyelmet a születéskorlátozás problémáira [34].