Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Balogh János: Balassa János, az első magyar sebészeti iskola megalapítója

mészi, fogászi mesterséget csak az folytathat, akinek e ténykedésekre feljogosító oklevele van. Miközben a haladottabb európai államokban egyre inkább hangot kapott az a vélemény, hogy az egészség, betegség nem magánügy többé, hanem fontos államügy is, a magyar nemesi rendek minden ilyen irányú kezdeményezés ellen zúgolódtak, mert alkotmányos jogaik megcsorbításától tarottak. A XIX. század elején a nevesebb európai sebészek tudományukkal elégedettek voltak, úgy gondolták, hogy a meglevő ismeretanyag tökéletes, már csak az apró részletek finomításában mutatkozik igény. Ennek a nézetének adott kifejezést, az 1838-ban Budán kiadott sebészi műtéttan szerzője, Réczey Imre is [1, 2, 3]. E mű megjelenésének évében avatták Bécsben orvosdoktorrá Balassa Jánost. A fiatal orvosdoktor pályájának kezdete egybeesik egy nevezetes korszakkal: a második bécsi orvosi iskola kezdeteivel. Tudjuk, hogy eljárt Skoda és Rokitansky előadásaira, Wattmann tanár ösztöndíjasaként megszerezte a sebészműtői oklevelet, alapos felkészültsége és tudása korán ismertté vált, s magyar származása ellenére Schuh professzor tanársegéde lett. Ebben az időben pályázatai a különböző orvosi állásokra sorra eredménytelenek maradtak, mégis öt évi sebészi működése sikerekben olyan gazdag volt, annyi jóbarátot és támogatót mutathatott fel, hogy 1843. március 21-én, néhány héttel 29. születésnapja előtt kinevezték rendes tanárnak a pesti egyetem sebészeti koródájára. Ez a klinika 14 ágyból állott, a betegek fogadására, kezelésére szolgáló helyiségek nélkül, a tanárnak sem volt külön szobája, a tantermet is meg kellett osztania más tanárral. Balassa emberi nagyságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ő, aki sok nagynevű intézetben fordult meg, pesti tanári székének elfoglalása előtt Párizsban járt tanulmányúton, a sivár, szegényes környezet hatására nem kedvetlenedett el, hanem hosszú éveken át kitartóan dolgozott. II. Az első nagy kérdés, amiben az alig négy éve működő fiatal tanárnak állást kellett foglalnia 1846. október 15-én hozta lázba a világot; milliók vágya teljesült: lehet fájdalommentesen operálni! Ma alig tudjuk még csak elképzelni is, hogy mit jelentett ez a hír akkor. Ami Balassa korában a végzet leküzdhetetlen csapása volt, azt ma egy kis üvegfiolába rejtett néhány szemnyi orvosság biztonsággal kivédi. Alighogy a bostoni kórházban a sebész kése keltette fájdalomra rámérték a döntő csapást, december közepén már Bécsben is altattak: Schuh tanár az önként jelentkező Markusovszky Lajost altatta el. 1847 elején Magyarországon Pesten és vidéken (Veszprémben, Aradon) többen is kipróbálták az új szert, adagolásához készüléket is fabrikáltak. Valamennyi kezdeményező között Balassa tűnik a legsikeresebbnek. Korányi írja a Markusovszky felett tartott emlékbeszédben, hogy az Újvilág utcai szűk tanteremben (mai Semmelweis u. és Kossuth L. u. sarok) Balassa lelkesülten ismertette az új felfedezést, és 1847. február 8-án (a dátumot többen vitatják) négy önként jelentkező egészséges emberen éter-narcosisban kőmetszést végzett Markusovszky segédletével [4]. Az új szerrel és eljárással nem volt könnyű bánni, itthon is, külföldön is sok bajt, gondot is okozott, de Balassa az első pillanattól kezdve élete végéig alkalAA