Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Katus Mária: Magyarország közegészségügyi helyzete és a polgári demokratikus forradalom 1918-1919

KÍSÉRLET A BETEGELLÁTÁS SZERVEZETI ALAPJAINAK MEGVÁLTOZTATÁSÁRA A 20 millió lakosú történelmi Magyarországnak 1910-ban 458 kórháza volt^ ebből 207 magánjellegű, 95 közkórház, 8 pedig állami kézben volt. A meg nem szállt területen maradt kórházak mostoha anyagi körülmények között kísérelték meg a betegek elhelyezését, gyógyítását. Forgótőkével, rendszeres pénzügyi kerettel nem rendelkezve a szükségleti cikkek szertelen drágulásával nem tudtak lépést tartani. Az ápolási díjat ugyan 7 korona 60 fillérről felemelték 15 K 60 fillérre, de néha csak hónapok múlva kapták meg — egészen más értékben. Az állam több közkórházat gyorssegéllyel tudott csak tovább működtetni. A katonai egészségügyi 5. osztály keretén belül szervezte meg 1918 novemberében Madzsar József az egészségügyi leszerelési osztályt. Feladata volt 1 200 000 katona leszerelése, egészségügyi felvilágosítása, a hadsereg kötelékében levő egészségügyi anyag megmentése, polgári egészségügyi szervezetbe való beépítése, az orvosok átirányítása polgári szolgálatba. Ezek érdekében rendeletek sorát adták ki. Madzsar nov. I7-én kiadott rendeletében elrendelte a Központi Egészségügyi Anyagintézet felállítását. A forradalmak idején ez a szervezet látta el az országot — a rendelkezésre álló anyagból — egészségügyi felszereléssel. A Belügyminiszter 87968/1918 számú, a vármegyékhez és a városi törvényhatóságokhoz címzett leiratában felkéri az egészségügyi intézményeket, hogy a leszerelés alkalmával, a leiratban felsorolt, polgári használatba átkerülő gyógyászati cikkekből a számukra hasznosíthatókra jelentsék be igényüket [21]. Lehangoló statisztikát állíthatnánk össze a kérelmekben feltüntetett hiánycikkekről. A Szent Rókus-kórház 1108 ágyra és annak teljes felszerelésére tett igénybejelentést; fehér lepedőt csak az orvosok és az ápolói funkciót betöltő apácák kaphattak [22]. Számos kórház a felszerelés hiányát a betegek magukkal hozott fertőtlenítetlen ágyneműjével pótolta. A fogytán levő kötözőanyagot kénytelenek maguk az intézetek regenerálni. Leszállítják a betegek élelmiszer-fejadagját is. A gazdasági élet legnagyobb baja, a szénhiány katasztrófával fenyegette a kórházak működését. „A műtétek előtti szükséges sterilizáláshoz nincs elegendőfűtőanyag. Ezért a ferencvárosi gázgyár mindennap meghatározott órában nagyobb nyomást ad a Szent István és a Szent László kórházaknak, hogy a sterilizálást el tudják végezni." Míg a probléma nem oldódik meg, kell, hogy a többi kórházból „ide hozzák át a súlyos betegeket műtétre" [23]. Grósz Emil orvostanár az Újság jan. 9-i számában szenet kér a lakosságtól: „az első számú szemklinika fűtőanyaga teljesen kifogyott — 120 emberről van szó. Egy nap múlva kihűlnek a kazánok". Az iskolák február U-i bezárásával elrendelik a szénkészletek kórházak részére való átadását. A világháború alatt a kórházak száma csak a barakkokkal nőtt. A Belügyminisztérium elrendeli, hogy szükség esetén a polgári férfibetegeket is vegyék fel a helyőrségi és csapatkórházakba — nem számolva azok túlzsúfoltságával, gyakran éjjeli menedékhelyre emlékeztető állapotával [23]. A főváros pénzügyi bizottsága március 19-én 41,7 milliós kórházi költségvetést szavazott meg fertőtlenítők, járványkórházak és nemibeteg-gondozók