Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Katus Mária: Magyarország közegészségügyi helyzete és a polgári demokratikus forradalom 1918-1919

F) hadigondozó csoport, G) statisztikai csoport. Az egészségügyi csoport hatáskörébe tartozott: a) népbetegségek elleni küzdelem, b) erkölcsrendészet "j , .. . , d) vízellátás, csatornázás stb., e) közegészségügyi egyletek ügyei, f) egészségügyi nemzetközi egyezmények megkötése. A minisztérium készíti elő az egészségügyi törvényeket, felelős azok végrehajtásáért. Beleszólási jogot kapott az egészségügyi személyzet kiképzésébe, hozzászól a gyógynövény-, gyógyfürdőügyhöz. A Hadügyminisztériumtól átvette a katonai, az Igazságügyminisztériumtól a börtön- és fegyházegészségügyet. Az egyes minisztériumok ügyköréből a megfelelő hivatalok átkerülnek a Népjóléti Minisztériumba. Az ehhez szükséges anyagi fedezetet a Pénzügyminisztérium biztosítja, önálló költségvetés — hivatkozva a rendezetlen határviszonyokra — nem készült [11]. Valójában március végéig a Belügyminisztérium adta ki az egészségügyi rendeleteket. Az apparátust Peidl Gyulának sem sikerült kiépíteni, a régi gépezettel pedig nem tudhatta a közegészségügy katasztrofális zuhanását megállítani. 1919. márc. 28-án kezdi meg tényleges működését a Munkaügyi-Népjóléti Minisztérium. Az 1920. I. tc. a Tanácsköztársaság vívmányait érvénytelenítette. Nem szüntette meg a Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumot, ügykörét érintetlenül hagyta, de tevékenysége — a haladó erők kikapcsolásával — elvesztette radikális jellegét. Az ország egészségügyi hálózatát súlyos megpróbáltatás elé állította a nyugatról hazatérő frontkatonák által behurcolt spanyolnáthajárvány. A Fővárosi Néptanács nov. 25-i ülésén elhangzott tisztiorvosi jelentés szerint „az országban októberben 85 000 halottból 44 000 spanyolnáthában halt meg" [12]. Országos intézkedést nem tudtak hozni a nyilvános intézmények, szórakozóhelyek bezárására a tulajdonosok tiltakozása miatt. A súlyos élelmiszerhiány következtében a fővárosi lakosság naponta közlekedett ingajáratban vidék és Pest között — nemegyszer a járvány már halott áldozatával egy kocsiban. Elrendelték a vasúti kocsik fertőtlenítését — végrehajtására csak szórványosan került sor [13]. Az 1879. XI. tc. 7. §-a értelmében 600 Koronáig büntetni lehet, aki nem jelenti be a fertőző beteget. A zsúfolt lakásokban élő alsóbb néprétegeknek nem volt módjukban a fertőző beteget elkülöníteni. Két-három nap is eltelt, mire a tiszti főorvost elérték, akinek engedélyével a fertőtlenítő intézet kocsija kiszállhatott. Budapesten novemberben átlag naponta 200 beteget kellett a rendelkezésre álló 13 mentőkocsival kórházba szállítani. Központi ágynyilvántartó hiáKÜZDELEM A NÉPBETEGSÉGEK ELLEN