Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Katus Mária: Magyarország közegészségügyi helyzete és a polgári demokratikus forradalom 1918-1919

nyában néha órák teltek el, mire a beteget elhelyezhették. A fővárosi tisztiorvos október 15-i jelentése szerint Budapesten a kórházakban nem volt üres ágy. A járvány idején felhasználható Szent László kórházban 200, a Szent Gellért kórházban 400 ágy kevésnek bizonyult — ez utóbbi intézménynél naponta 727 beteget ápoltak [14]. A kórházi ápolószemélyzet jelentős része megbetegedett, gyógyszertárakat szüneteltettek munkaerőhiány miatt, a legfontosabb gyógyszerek elfogytak. Lassú és drága volt a temetés. A Világ nov. 28-i száma beszámol a temetkezési személyzet sztrájkmozgalmáról és annak következményeiről; „a katonai kórházakban (Mária Valéria, Auguszta) 300 temetetlen halott van..." Madzsar, a Katonai Egészségügyi Leszerelési Osztály vezetője csak napok múlva tudott megegyezni velük. A spanyolnátha még szedte áldozatait, a Fővárosi Néptanács december eleji ülésén a tisztiorvos tífusz, vörheny jelentkezéséről számolt be. A fővárosban december második felében 43, februárban már naponta 10 tífuszos esetet jelentettek a tanácsüléseken. 1919. jan. 31-én rendelet jelent meg a kiütéses tífusz ellen való védekezésről, a leszerelő katonák fertőtlenítéséről, szükség esetén vesztegzár felállításáról [15]. Kormánybizottságot alakítottak a védekezés megszervezésére — : mind a bizottság, mind a szervek tehetetlenül álltak szemben a járvánnyal, sem vesztegzárat, sem fertőtlenítést a nagyszámú átutazó katonaság körében nem lehetett végrehajtani. Az 1894. évi 29 013 sz. Bm. rendelet kimondja, hogy kisebb városokban és a nagyobb községekben, járásokban egy szállítható gőzfertőtlenítőről kell gondoskodni a községek és a betegápolási alap terhére. Ezek a januári rendelkezések értelmében állami kezelésbe kerültek. 1919-ben az országban egyetlen Bakteriológiai Intézet volt, a vidéken elvétve található fertőtlenítő telepek személyi vagy felszerelési hiány miatt nem tudtak, vagy csak késve tudtak beindulni. Újabbak felállítására nem került sor. Az Erzsébet-falvi fertőtlenítő állomás megbízottja jelenti, hogy az épületet évek óta kukoricaraktárnak használták [16]. A főváros működő fertőtlenítő telepein, a Váczi úti és a Gyáli úti telepeken elemi fertőtlenítő szerek hiányával küszködve volt nap, mikor 5000 átutazó katona fertőtlenítéséről kellett volna gondoskodni. A katonák nagy része jelentkezés nélkül tért haza. Számos vörhenygyanús beteget kénytelenek hazaküldeni a közkórházak elkülönítési lehetőség hiánya miatt. A hazatérő frontkatonák és hadifoglyok nagy mértékben hozzájárultak a venereás betegségek továbbterjedéséhez. Ugrón Gábor statisztikája szerint az országban 4 millió venereás beteg volt [17], Az 1886. évi V. tc. a trachoma, pestis, bujakór elleni védekezést állami feladattá tette. Az országban elszórtan találhatók gondozók — a központi intézet felállítását csak tervbe vették. A venereás betegségek elterjedésének meggátlására, a betegségben szenvedők elkülönítésére, gyógyítására a polgári kormány nem hozott hathatós intézkedéseket. Súlyos örökségként vette át a kormány a tbc elleni küzdelmet. Magyarországon 1896 óta évi 4000-el emelkedett a tuberkulózisban elhaltak száma. A gazdasági életre erős kihatása lévén, az állam maga vette kezébe az ellene való védekezést. Az említett fertőző betegek kötelező bejelentéséről szóló törvény, a fenn3 Orvostörténeti Közlemények