Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Katus Mária: Magyarország közegészségügyi helyzete és a polgári demokratikus forradalom 1918-1919
A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI-NÉPJÓLÉTI MINISZTÉRIUM FELÁLLÍTÁSA 1918. október 31-én győzött a polgári demokratikus forradalom. A Nemzeti Tanács felkéri az egészségügyi dolgozókat, „hogy tekintettel Budapest és az ország rossz egészségügyi viszonyaira, az uralkodó spanyoljárványra, minden közegészségügyi, közkórházi, katonai egészségügyi és köztisztasági munkás, orvos és ápoló vegye fel a munkát és ... támogassa a Nemzeti Tanácsot" [8]. Az egészégügyi dolgozók jelentős része örömmel üdvözölte a forradalmat, szervezeteiken keresztül csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz. November ö-án szociáldemokrata érzelmű orvosok vezetésével a fővárosban Közegészségügyi Munkástanács alakult. November 8-án Madzsar József, Manninger Vilmos, Bán Vilma, Goldzieher Miksa, Hahn Dezső vezetésével létrehozták a Pártonkívüli Progresszív Orvosok Szindikátusát. A szervezet a forradalom alatt a reformtörekvések legfőbb bázisa volt. Követelték az államosítást, orvosi vezetés alatt álló, önálló költségvetéssel bíró egészségügyi minisztérium felállítását, új biztosítási rendszert, orvosképzési reformot, tüdővész elleni hathatósabb intézkedéseket, anya- és csecsemővédelmet. Felléptek az orvosok anyagi helyzetének megjavításáért — az orvosok proletarizálódásának megakadályozása érdekében intézkedéseket követeltek [9]. Programjukkal gyakran az adott társadalom kereteit túllépték. A különböző pártok koalíciójából alakult kormánynak nem volt önálló, egységes programja. A november 25-i minisztertanácsi ülés határozata alapján az új Közegészségügyi-Népjóléti Minisztérium felállításakor, ügykörének megállapításánál gróf Batthyány által kidolgozott tervet kellett alapul venni [10]. A centralista, jogász Kunfi Zsigmondot bízták meg a minisztérium megalakításával, mint tárcanélküli minisztert. Politikai megbízatásai mellett Kunfinak kellett szembenézni a frontról hazatérő rokkant katonák és hadiárvák, özvegyek követeléseivel, megkísérelni nyomoruk enyhítését. A december 0-án kiadott IV. néptörvény elrendeli az önálló Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium felállítását. Miniszterré Kunfi Zsigmondot nevezték ki december 8-án. Az új minisztérium ideiglenesen az Igazságügyi Minisztérium épületének négy szobáját kapta meg. Szervezetének, ügykörének részletes kidolgozásával Madzsar Józsefet bízták meg. A terv néhány nap alatt elkészült, kormányválság miatt 1919. jan. 18-án hozhatták nyilvánosságra. A Berinkey vezetésével alakuló új kormányban négy szociáldemokrata kapott tárcát. A Népjóléti Minisztérium élére Peidl Gyulát nevezték ki. Az életbeléptetett rendelet szabja meg az új minisztérium hatáskörét, rendelkezik annak végrehajtásáról. A minisztérium hét csoportból állt: A) munkaügyi csoport, B) biztosítási csoport, C) egészségügyi csoport, D) népfogyasztási szükségletekkel foglalkozó csoport, E) népjóléti csoport,
