Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

BALASSA JÁNOS HALÁLÁNAK 100. ÉVFORDULÓJÁRA

A veszteség, melyet szenvedtünk nagy és annál érzékenyebb, mert oly időben ért, midőn hazánk örvendetes újra alakításánál nehéz feladatok megoldása áll előttünk, s mert valamint, ha a múlt negyedévszázadra visszatekintünk, nem találunk az orvosi tudományosság terén egy jóravaló intézvényt, melynek létesítése körül Balassának kiváló része ne lett volna, úgy a jövőre nézve is bizodalommal tekinthetnénk mi orvosok, és bizodalommal az ország az ő munkásságának eléje, meg lévén győződve arról, hogy valamint ez ideig minden jó ügyben vezérünk volt, úgy viszont tudomány, tiszta szándék és a haza iránti hű szeretet voltak és lesznek az ő egyedüli vezérei. A nagy veszteség érzetében s szemben azon általános részvéttel, mely koporsója körül nyilvánult, meghajolván az isteni gondviselés útainak rejtélye előtt, vigasztalólag és lélekemelőén hasson mi reánk annak tudata, hogy ő mienk volt, hogy őtet gyászolni mindenek előtt nekünk van jogunk, s hogy a nemes boldogult férfiú becsét nemzetünk legjelesbjei teljes értéke szerint felfogni és méltányolni tudták. Áldva legyen emlékezete a hazában, s a tudománynak és közjónak gyümölcsöző tettekben nyilvánulva éljen közöttünk azon tisztelet és szeretet, melylyel irányában mindnyájan, orvos és nem orvos, a fejedelem és a nép egyaránt viseltettünk. Béke a hű hazafi, az igazság lelkes bajnoka, a nemes, tiszta szívű ember hamvaira!

1