Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Molnár Gyula: Népi gyógyítás emlékei a bihari boszorkányperekben

lobogós tűz, meg öléd a két gyermekemet, a másik Asszony pedig így szollott: Nem kár volt volna meg égetni eddig is." 11. Mattusovitz Pál, körülbelül 24. éves nem tud egyebet, csak annyit, hogy „Füredi János Uramnál lakott Doctor ember mondotta Sigáné felől, hogy Doctor Asszony." 12. Nyíri András 56. éves nem tud semmit. 13. Özv. Fényi Istvánné, kb. 50. éves vallja: „ . . . hallotta, hogy Sigánénak Bodnárné javasolta, hogy a Gyermeknek l.-ső ganaját kérje el a Bábáiul és jó lészen szemfájásrul. A fatensnek is akart adni Sigáné, de nem vitte el. . . hallotta Rácz Ádámnétúl, hogy Sigánét komának nem hivatta Kurucz Péterné: nem szoptathatta gyermekét, mikor osztán máskor arra ment s adtak néki, mindgyárt teje lett s szoptathatott." 14. Dallos Kovács Jánosné, 34. éves nem tud mást, csak annyit, hogy „Farkas nevű Nász asszonya Rácz Sigánét kurvának kiáltotta." 15. Kerékgyártó Jánosné, 28. éves nem vall semmit. 16. Vég, másképpen Győző Istvánné 24. éves tanú vallomása: „...kását tört a Konyári Mihályék kölyüjökön s oda ment Rácz Sigáné s kért a Fatenstől kását, de a F. nem adott, mert a Tiszteletes Uramé volt a Kása és felelt Sigáné: Nyárs a térdedben, mért nem adsz? Az után is kért, de nem adott, felelt Sigáné: No hiszen jó lesz, ha nem adsz is. Mai nap éjszakán 12 órakor feküdt le a F. és mindjárt nagy dübörgéssel még mikor el sem aludt reá jött Rácz Sigáné a Fatensre és megfogta mind a két kezével a nyakát és mondta ezt is, adhatnál te nékem kását akkor is, amikor Asszonyod a Templomban van és nagy dübörgés volt, úgy hogy felserkentek belé Tiszteletes Uram és Felesége, ki is mentek. Szép hód világ lévén a házbul megnézni a dübörgést és mikor haladtak a szoba ajtón, mindgyárt Sigáné is utánok ment és mikor bé jöttek megpanaszolta a F. Sigáné majd megfojta, hogy kását nem adtam neki. A nyakát a F. meg is mutatta özv. Sarkadinénak, Demjényéknek is, hát tiszta kék vót, mondták, hogy nyomtak. Egy hétig se tekeríthette el a F. a nyakát." A kihallgatott tanuk vallomásaiból kitűnik, hogy az egész boszorkányhistória asszonyok pletykája és képzelődése s valóság belőle annyi lehetett, hogy Ráczné valóban ismert néhány gyógyfüvet és a szokványos falusi gyógymódot, amivel kisebb-nagyobb kuruzslásokat hajtott végre s innen keveredett boszorkány hírébe. így látta ezt józan paraszti eszével a konyári tanács is, amikor az ügyet ezzel zárta le: ,, . . . nem avattya ezen dologban a Konyári Tanács magát, hanem mint szükségesnek ítéltetett egyenesen Mlgs (méltóságos) Uraság Tts (tekintetes) Törvény székire az egész Processust sub sigillo alázatosan submitállya." A XVIII. század végén a hivatalos boszorkányperek lezáródtak ugyan, de a hit a népi köztudatban még a mai napig sem tűnt el teljesen. Ugyanígy él a népi gyógymódoknak bizonyos általánosabb formája a gyógyfüvek s egyéb könnyen elérhető anyagok használatában. Bár ma nem találkozunk határozottan kifejezett boszorkányhittel, többféle szokás, hagyomány továbbélésében fellelhető. A falu egészségügyének fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a múlt század 35—40 éves átlagéletkorával szemben a jelenben 60 év fölött van a falusi emberé. A régi korok mindennapi élete, problémái, egészségügyi gyakorlata lassanként eltűnik a köztudatból, és kultúrhistóriai emlékké válik.