Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Molnár Gyula: Népi gyógyítás emlékei a bihari boszorkányperekben

JEGYZETEK [1] Magyarság Néprajza IV. 296. [2] Vajkai Aurél: Népünk természetismerete. Budapest, 1948. 2. [3] Vajkai im. 3. [4] Komáromi Andor : Magyarországi boszorkényperek okjevéltára. Budapest, 1910. [5] Méliusz Juhász Péter : Herbarium az Facnac fweknec nevekről, természetekről és hasznairól. . . Colosuárat 1578. [6] Debreceni Állami Levéltár (továbbiakban: DÁL), Bihar megyei Ltr. Boszorkány és paráznaperek 1692 — 1773. IV. A. 6/b. 2. [7] Magyarság Néprajza IV. 386-389, Ethnographia XXI. 27. 1910. Ferenczi Imre : Adatok a látó (néző) alakjához. Ethnographia LXX. 3. 435. [8] DÁL idézett boszorkányperei a következőkben is. [9] Magyarság Néprajza IV. 310. [10] Komáromi: im. 315. [11] Uo. [12] Uo. 51S-519. [13] Uo. 328. [14] A gyógykovácskönyv részletes ismertetése Molnár Gyula : Egy XVIII. sz. gyógykovács könyv receptjei. Ethnographia 1964. 3. 458. kk. [15] Méliusz : im. 93. [16] DÁL Inquisitionum et Sententiarum Protocollum Kcnyáriense ab anno 1764 erectum. V. 640. II/l. D. 2. [17] Pethe Istvánné bábaasszonyról az egyházi anyakönyvben a következő bejegyzés olvasható: „Itt hala meg reméntelen és nem várandó halál által tizenhat esztendeig bábáskodó, hivatalában ritka példájú Istenét félő bajája a konyári Ecclesiának Pete Istvánné, kinek kezén jöttek e világra boldogul az említett esztendeiben ezer és nyolcvan gyermekek. 1778. 25. Febr." Zusammenfassung Der Vf. untersucht das bisher noch unpublizierte Material des Komitatsarchivs Ín Bihar vom Gesichtspunkt der Hexenprozesse. Dabei gilt sein Hauptinteresse jenen kulturhistorischen Angaben, die einerseits über die Diagnostik und das Verfahren der populären Heilkunde Aufschluss geben, anderseits für die Forschungen der Tiefpsychologie des Volkes von Bedeutung sein können. Besonders ausführlich behandelt er das Protokoll aufgenommen vom Gemeinderat in Konyár am 25. Januar 17(>4. in der Angelegenheit der Éva Rácz geb. Székely, da dieser Prozess seiner (des Vf.) Meinung nach chronologisch der späteste Fall in der langen Reihe ähnlicher gerichtlicher Prozesse sei. Er teilt die Aussagen von 16 einvernommenen Zeugen mit, sowie das Endergebnis, dass nämlich der Gemeinderat sämtliche Aktenstücke versiegelt an das sog. Herrentribunal unterbreitete und sich von einer Stellungnahme besonnenerweise zurückhielt. Dieser Umstand bekräftigt auch die Meinung, dass der ganze Hexenwahn nur ein Weibergeschwätz und Einbildung ist, und dass Frau Rácz sicherlich einige Heilkrätuer kannte und benutzte.