Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Karasszon Dénes: A mikrobiológia magyar mesterei

elleni védőojtásának hazánkban való meghonosítása" — írja 192G-ban tartott Szt. István akadémiai székfoglaló előadásában. A Högyes és Preisz iskolájából magával hozott szilárd bakteriológiai alapokra támaszkodó kóroktani gondolkodásmód vezette Aujeszkyt ahhoz a maga idejében egyedülálló felfedezéshez, amelynek valódi jelentőségét talán csak ma tudjuk igazán felmérni: 1902-ben egy vírusos agyvelőgyulladást ismert fel, amelynek epizootiás előfordulását utána a világ minden részén megállapították. Régóta ismert, hogy lázas fertőző betegségek átmeneti elmezavarokat, lázdelíriumot, eszméletvesztést stb. okozhatnak (heveny fertőző psychosisok). Fertőző agyvelőgyulladásnak, mint önálló betegségnek megismerését tulajdonképpen mégis £conomo-nak köszönhetjük, akiről a Bécsben 1917 —18-ban járványszerűen fellépő encephalitist (encephalitis lethargicát, encephalitis epidemicát) Economo-féle betegségnek is nevezzük. Nem volt ismeretlen a veszettségtől eltérő agyvelőgyulladás előfordulása állatok között sem. Ezek tanulmányozása is nagy jelentőségű: „Ars veterinaria pene aeque necessaria est, ac medicina". Tolnay Sándor, A' barmokat orvosló tudománynak tudósa és Pesten a' királyi Universitásban közönséges királyi professora, már ír az encephalitisről „Barmokat orvosló könyv"-ében, „mellyet a' közjónak hasznára ki-botsátott 1795-ben". Az általa említett esetek nyilván szórványos megbetegedések voltak, nem volt azonban ismeretlen az agy velőgyulladás járványszerű fellépése sem: 1824—1828 között Európa különböző országaiban már pusztított egy agyvelőgyulladás a lovak között, amelyhez hasonló megbetegedésről Magyarországon (Zemplén megyéből) Kocourek számolt be. Az első részletes leírásokat erről a ló-encephalitisről az 1879 —1891 között lezajló járvány kapcsán olvashatjuk, amikoris először a szászországi Zwickau, majd Borna vidékén jelentkezett a betegség járványosán. Aujeszky veszettségdiagnosztikai vizsgálatai során, a „veszettség" gyűjtőfogalom alatt összefoglalt tünetegyüttesből emelt ki egy új, önálló nosologiai egységet, egy vírusos agyvelőgyulladást. Az átoltható ágenst először egy agyvelőgyulladásos tünetek között elpusztult szarvasmarha, majd egy kutya agyvelejéből mutatta ki. A betegség lefolyásáról Buzi János m. kir. állatorvos leírása alapján a következőket írja: „Az állat egy reggel felfúvódott s izgatott lett, orrát teljes erővel a jászolhoz dörzsöli, erősen tüszköl, nyelvével és szájával folyvást rágómozgásokat végez; tekintete vad, a szemgolyók beesettek, mindkét szemnyílásból könnyezés van jelen, az egész fej rángatódzik, nemkülönben a test többi része is. Az ökör izgatottsága, s e jelenségek súlyosbodása egyre fokozódott, míg végre az állat összeesett s ugyanaznap délutánján elhullott." A kutya betegségéről így számolt be: „az eb gazdája, miként szóbeli értesítésből tudom, egy reggel azt vette észre, hogy az állat nyugtalan, mérsékelt nyálfolyása van, alsó ajkának külső szélét nyalogatja, majd dörzsölgeti. A bőre helyen körül-belül kétfilléresnyi területen piros, duzzadt, majd folyvást pirosabb lett, úgy hogy e terület kis tenyérnyi nagyságot ért el, miközben az állat izgatottsága folyvást növekedik, beteg állát lábával kaparja s a falhoz dörzsölgeti; szájkosarat tesznek reá, lábát megkötik, hogy ne sebezze fel magát, azonban a szájkosarat,