Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Karasszon Dénes: A mikrobiológia magyar mesterei
köteléket letépi, kínja egyre nagyobbodik, végre teljesen kimerül s az éj folyamán elhull." Aujeszky az ismeretlen eredetű, „A veszettséggel összetéveszthető, oktanilag ismeretlen fertőző betegség" néven leírt agyvelőgyulladás okozójával eredményes intracerebralis fertőzési kísérleteket végzett. Ennek jelentősége külön említést érdemel az agy velőgyulladások történetében. Kísérleti állatok agyvelejébe oltásnak bevezetése, a fertőző betegségek tanulmányozásának módszerei közé, Pasteur, Chamberland és Roux klasszikus vizsga lataihoz fűződik, midőn a veszettség tanulmányozása során a kór okozójának székhelyét a központi idegrendszerben ezzel az eljárással sikerült bebizonyítaniuk. Ugyancsak agyvelőről-agyvelőre oltással állította elő Pasteur, majd az ő nyomán Högyes is fix vírustörzsét. A tudománytörténet a következő sikerként Römer, valamint Flexner és Lewis 1909-ben a gyermekbénulás okozójával végzett majomoltási kísérleteit, majd T heiler megfigyelését tartja nyilván, amelyben 1930ban a sárgaláz okozójának intracerebralis egérmegbetegítő képességéről számolt be. Aujeszky nevét sem a fertőző agyvelőgyulladások, sem az intracerebralis oltások történetében nem említik, jóllehet, ő már 1902-ben intracerebralis oltással oltotta tovább kutya és szarvasmarha agyvelőgyulladásának vírusát. Tolnay 1795-ben „az agy-velő gyulladás okai"-ként még azt írja, hogy „a' ki járó marhában okozza a' sokáig tartó száraz nyári meleg idő, a' nap-fény 's annak meleg sugári, a' víznek és árnyéknak fogyatkozása; oda haza támad a' meleg és gőzös Istállóktól. Heves természetű, és sok vérrel bővelkedő ifjú marhák hajlandóbbak arra, mintsem a' vének és lágy természetűek." A kiváló kísérletező tudós Högyes iskolájában nevelkedett Aujeszky viszont a vizsgáló állatorvos által a kórelőzményi adatokban sokkal felületesebben leírt agyvelőgyulladásos tünetekből kiindulva meghatározta a betegség fertőző, átoltható természetét. Részletesen leírta a kísérleti fertőzés hatására fejlődő tüneteket: „Gyors lefolyású . .. főleg izgatottságban nyilvánuló jelenségekkel járó kórfolyamat . . . melynek fertőző anyaga legtömörebben a fertőzés helyén és a központi idegrendszerben van . . ." A fertőző ágens számos tulajdonsága alapján meghatározta annak vírustermészetét: „hogy a fertőző anyagot valamely élő mikroba alkotja, nagyon valószínű; de a bakteriológiai technika ma ismert módszereivel sem kitenyészteni sem meglátni nem lehet... A fertőző vírust tartalmazó ideganyag meglehetősen hosszú ideig megtartja fertőző tulajdonságát, ha a kiszáradástól megvédjük, miként a veszettség fertőző anyaga, glycerinben jól conserválható, s benne 2—2 1 / 2 hónapig, kivételesen 3 hónapig is virulens marad." Az Economo-féle encephalitis oktana mind a mai napig felderítetlen maradt, a betegség tisztázására irányuló kutatások mégsem nevezhetők eredménytelennek: a megindult széleskörű kutatómunka számos más, régebbi idő óta ismert, de mindaddig kevésbé méltányolt agyvelőgyulladás eredetének tisztázásához vezetett. Erre azonban csak jóval később került sor, hiszen Ivar Wickman az 1905-ös svédországi járvány alkalmával gyűjtött megfigyeléseit a gyermekbénulás fertőző eredetéről 1913-ban közölte, amikor Flexner és Lewis, valamint Landsteiner és Popper 1909-ben végzett majomfertőzési kísérletei már ismertek voltak. A lovak 1894-ben Szászországban észlelt járványos agyvelőgyulladásának fertőző
