Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Sápi Vilmos: A tbc elleni küzdelem és a cselédlakások problémája a kapitalizmuskori Magyarországon

Jóllehet közvetlenül a századforduló előtti és utáni évtizedekben zajlott le Magyarországon a cselédlakások felmérésének és az egészségtelen helyzet kiküszöbölésére hozott rendelkezéseknek szakasza: kitekintésül szükséges a további fejleményekről is szólni. Varga Jenő, a szocialista forradalom egyik magyarországi előkészítője és élharcosa, a Társadalomtudományi Társaság 1918. május 14-i ülésén szóvá teszi, hogy az 1907: 45. tv. 29. §-ában előírt tízéves határidőt nem tartották be, amely szerint minden családos cselédnek külön szoba és külön kamra járna. Azt is megjegyzi, hogy az OMGE 1917-ben kérte „e határidőnek a háborús viszonyokra és építkezési nehézségekre való tekintettel méltányos kitolását" [57]. Egyes megyék (mint Heves is) már 1916-ban meghozták az erre vonatkozó határozatot [58]. A háború utáni átmeneti időszakok, a nehéz gazdasági helyzet, a földreformmal összefüggő és egyéb problémák miatt országos szinten nem történt figyelemreméltó javulás a cselédlakások területén. Ez kiderül a népjóléti és munkaügyi miniszter kezdeményezésére elkészített Hajdú és Szabolcs megyei 1925-ös felmérésekből. E két megyében a tisztiorvosok bevonásával indítottak vizsgálatot a mezőgazdasági munkások és cselédek elhelyezéséről, élelmezéséről és bérviszonyairól. Hajdú megye tiszti főorvosának jelentése hangsúlyozza, hogy a „tuberkulózis a konvenciós cselédek közül szedi legnagyobb számban áldozatát", de a többi ragályos betegség is a cselédek közt terjed el a leggyorsabban. Az egyes járások jelentéseiből az derül ki, hogy a cselédek és dohánykertészek lakásainál helyenként kirívó hibák vannak. így a ligetaljai járásban „nem nyitható, keretükbe beerősített, betapasztott ablakok" találhatók. Leveleken emellett „a rossz ablak miatt visszacsapódó füst folytán úgyszólván lakhatatlan" az egyik zsúfolt cselédlakás, a kút is rossz, árnyékszéket pedig „még a legprimitívebb formában sem lehet sehol találni". A húsz évvel korábban készített és a (fentiekben ismertetett) túlzsúfoltságról is részletes adatokat tartalmazó jelentéseket nem ismételték meg, így nem mérhető le százalékosan az ilyen jellegű javulás. Bizonyára kiküszöbölték a legsúlyosabb visszásságokat — amíg a közigazgatási ellenőrzés szorgalmazta azokat —, de sok tennivaló várt volna még megoldásra. Ez kiderül Hajdú megye tiszti főorvosának összefoglaló jelentéséből, amelyből érdemes a témába vágó részt részletesen idézni: „Lakásuk a legtöbbször a legelemibb követelményeknek sem felel meg. Ajtók, ablakok hézagosak, a padlás nincs jól letapasztva, hiába rendelkezik a vármegyei építési szabályrendelet, a »nyomaszto gazdasági helyzet« miatt sohasem lesz a legüdvösebb rendeletekből sem semmi. Legtöbb cselédlakás ablaka kicsiny, letapasztott... így nem szellőztetnek, . .. kamra hiányában a legtöbb család szobájában tartja a termést, aprólékát, füstölt húsát stb. Hogy aztán fapadlóval legyen a szoba ellátva, arról szó sincs, » hisz sok gazdának nincs fapadlós szobja«, s elfelejtik ,.. a gazda egy évből egy pár napot, s akkor is csak nyáron tölt el tanyáján... Különben is rendkívül tűzveszélyes a legtöbb cselédlakás, mit mutat az, hogy 1924-ben Balmazújvároson egy cselédlakás leégett, a pitvarban elhelyezett szalma gyulladt ki, s két asszony a házban égett." Ezek mellett hangsúlyozza a jelentés, hogy a gyengén