Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Sápi Vilmos: A tbc elleni küzdelem és a cselédlakások problémája a kapitalizmuskori Magyarországon
A siklósi főszolgabíró vonatkozó határozatait 1898-ban mind a hat puszta birtokosa megfellebbezte, viszont rendeződtek a kifogásolt állapotok. A pécsi járáson belül három uradalomnál merült fel kifogás: A Benyovszky-féle görcsönyi bérgazdaságban a túlzsúfoltság miatt „néhány családot bérelt házban" helyeztek el az építkezésig. Grosz Antal ürögi gazdaságában — a főszolgabírói jelentés szerint — „a lakásoknak az országút alatt fekvő része nedves, amiért is ott áthelyezés és ... átépítkezés fog eszközöltetni". Végül pedig a pécsi püspöki helynökség gáréi gazdaságáról szól a jelentés, ahol a „túltömöttségen is segítve lett ideiglenesen" az építkezésig [51]. Szabolcs és Baranya megye elég részletesen ismertetett jelentéseiből az derül ki, hogy átlagosan Szabolcsban voltak rosszabbak a cselédek lakáskörülményei, jóllehet a szabolcsi felmérések a tényleges helyzethez közelebb álló és a részleteket több oldalról feltüntető aránylag hatalmas anyagot tartalmaznak. A két megye ilyen jellegű összehasonlításából az is kiderül, hogy Baranya főispánja (báró Fejérváry) határozottabb utasításokkal és gyorsabb ütemben kívánta a cselédlakások túlzsúfoltságát megszüntetni. Valószínűtlennek tűnik azonban, hogy a minden részletében ismertetett baranyamegyei írásos közigazgatási anyag a tényleges helyzetet teljes mélységében tükrözné az 1898—1900 közti időszakról. Baranya 1903 októberében hozott vonatkozó szabályrendeletének 10. §-a ugyanis a meglevő, de alkalmatlan cselédlakások fokozatos átalakítására tizenöt esztendőt is lehetővé tesz, amikor az összes többi megye maximum tíz esztendő türelmi időt ad — amint arról a belügyminiszteri rendeletek ill. a törvények instrukciói szólnak [52]. A helyzet szomorúbb voltára vet fényt a Pécsett megjelenő Munkás c. szociáldemokrata lap 1908. jan. 19-Í száma, amely a vonatkozó szabályrendeletről írja: „bizony a földesuraknak kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy végrehajtására gondoljanak. Innen ered azután, hogy ha kiüt valahol járványos betegség, akkor belepusztul az egész cselédség, hiszen 5—6 család lakik egy szobában" [53]. Somogyban — a legnagyobb dunántúli cselédtartó megyében — hasonló helyzetet mutat be egy korabeli újságíró, aki a cselédsztrájkok okait kutatja. Az egyik községből azt a példát említi, amely szerint „egy kb. 5 lépés hosszú és négy lépés széles szobában egy kocsis és egy kertészbojtár családja lakik tizenegy taggal". Még kirívóbb állapotokat tükröz egy távolabbi pusztáról származó tudósítás: „Egyetlen nagyobb szobában, mely azelőtt istálló volt, de már arra a célra többé nem volt használható, 8 család lakott 30 taggal ; nyáron a szabadban aludtak, télen fűtés nem volt" [54]. Tolna megye közigazgatási vezetői a cselédek elégedetlenségét több helyen „az elégtelen és egészségtelen, szűk, túlzsúfolt lakásviszonyok"-kal magyarázzák [55], A Vasmegyei Szemle 1906 szeptemberében a helyi latifundiumok egyes cselédlakásainak túlzsúfoltsága mellett hangsúlyozza: „Tessék csak a trágyalével beitatott falazattal bíró nyomorult cselédlakások nyüzsgő lakosságát megnézni.,, találtatik ott szembaj, tuberkulózis és mindenféle kórság áldatlan bőségben" [56],
