Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Sápi Vilmos: A tbc elleni küzdelem és a cselédlakások problémája a kapitalizmuskori Magyarországon
A századforduló körüli időben kiadott belügyminiszteri rendeletek [42] felhívására más megyékben is tettek lépéseket az egészségtelen cselédlakások kiküszöbölésére ill. felmérésére. Baranya megye főispánjának szóbeli felhívására a megyei tisztifőorvos 1898 februárjában azt jelentette, hogy a konvenciósok „lakásai igen sok helyen rosszak és ki nem elégítők". Legrosszabbaknak tartja Zömében a pécsi püspöki uradalomhoz tartozó bácsfai, szilágyi, kátolyi és véméndi pusztákon levő cselédlakások egészségügyi viszonyait. A bácsfai puszta helyzetét részletesen közli. Itt tizenegy szobában 17 család lakik. A túlnyomórészt egymásba nyíló szobák magassága 3,20 m, alapterületük 3x5,5-es méretek között váltakozik. Egy szobára átlag 5,9 családtag esik, ami pontosan megfelel a fentebbi táblázat egyik nyíregyházáról közölt arányszámának. A lakóházaktól 12—15 méter távolságban „egy disznóól sor terül el", viszont árnyékszék, elkülönítő helyiség és hullakamra nincsen a pusztán. A jelentés szerint „hasonló viszonyok állanak fenn (II.) a szilágyi pusztán, (III.) a kátolyi pusztán és (III) a vémendi pusztán, melyek mindegyikében egynél több család lakik egy szobában" [43]. A jelentés alapján márciusban a főispán (báró Fejérváry) átírt az alispánnak [44], hogy az 1876: 14. tv. 154. § b. pontja alapján [45] hívja fel a járási főszolgabírákat „kötelességeik szigorú teljesítésére". A pécsváradi járás főszolgabírója júniusban jelentette, hogy a lakáshiány miatti hatósági beavatkozást nem tartja szükségesnek, mivel a szilágyi gazdaságban „sok cseléd a közeli falvakban lakik" [46], a kátolyi és a véméndi pusztán pedig: „csak ideiglenesen van 2 család — de akkor is gyermektelen — egy szobában elhelyezve". Az alispán az 1876: 14. tv. 10. §-a alapján utasítja a főszolgabírót, hogy intézkedjék a „túlzsúfoltság" megszüntetésére, erről a főispánt is tájékoztatja [47]. A főispán újabb szigorú körlevél kiadását rendeli el júliusban, amelyre augusztusban a főszolgabíró jelenti, hogy a szilágyi és a véméndi pusztákon már intézkedtek az érintett uradalmak, a pécsi püspökséghez tartozó kátolyi gazdaság ügyében pedig (válasz hiányában) szeptember 15-ig adott haladékot; közölte azonban: ennek „eredménytelen eltelte esetén kénytelen leszek a felsőbb hatóság meghagyásának kényszer útján is érvényt szerezni" [48]. A határozott fellépés átmeneti eredményt hozott. A kátolyi cselédlakás-építést tervbe vette a püspöki uradalmak központi hivatala, „de kötött birtok lévén, az építkezési tervezetet és költségvetést jóváhagyás végett a . . . Vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz" kellett felterjeszteni. A főszolgabíró „addig is utasította a puszta haszonbérlőjét, hogy az elegendő helylyel (így!) nem bíró cselédeket bérházban szállásolja el" [49]. — A mohácsi járáshoz tartozó fent említett bácsfapusztai püspöki uradalom is kapott 1898-ban felszólítást a hiányzó cselédlakások felépítésére, amelyeket — engedélyezett halasztások után — egy 1900 májusi felülvizsgálattal vett át úgy, hogy a járási orvos véleménye alapján kötelezte „a pécsi püspöki uradalmat, hogy a cselédszobákat még a téli időszak beállta előtt kettős ablakokkal láttassa el". Lehetséges azonban, hogy ezt áthidalólag oldották meg, mert az uradalom fellebbezésére a megyei tisztifőorvos olyan véleményt adott az alispánnak, hogy helyette „fatáblák" (spaletták) felerősítésével is kellő védelmet kaphatnak a lakók a hideg ellen [50]. — A megye többi járásában hasonló lehetett a cselédlakások helyzete. A baranyavári főszolgabíró szerint a két nagybirtokon a cselédlakások egészségügyi viszonyai „hatósági beavatkozást már alig igényelnek".
