Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Sápi Vilmos: A tbc elleni küzdelem és a cselédlakások problémája a kapitalizmuskori Magyarországon

is, de a helyi sajátosságokkal és idővel az építkezési szabályzatokkal kibővítik azokat [31]. A hétéves huzavona után jóváhagyott 1904. évi Szabolcs megyei rendelet 7. §-a (1897-ben: 6. §.) előírta: „A községi elöljáróság a községi vagy körorvos közben jöttével köteles a községhez tartozó minden egyes tanyán és pusztán egészségügyi szempontból évnegyedenként vizsgálatot tartani... hogy a . . . szabályrendeletben foglaltak betartatnak-e" [32]. Ez a rendelkezés lényegében azt kívánta elérni, hogy a modern (korabeli) közigazgatási apparátus felhasználásával folyamatosan és fokozatosan valósítsák meg az egészségügyi előírásokat; módot adva arra is, hogy a hanyag birtokosokat (bérlőket) kihágási eljárásnak alávetve 2—100 koronáig (1—50 forintig = 1897) bírságolják. Tisza István ki is fejezte aggályát, hogy az „érdekelt birtokosokra és községekre, megyére a mai súlyos viszonyok mellett túlságos terhet hárítanak" a szabályrendelet előírásai. A megye Tiszának ezt az aggályát nem osztotta [33]. A szabályrendelet érvénybe lépett és a negyedévenkénti vizsgálatok elkezdődtek. Ezeknek a vizsgálatoknak jelentései (jegyzőkönyvei, kimutatásai, véghatározatai) ritkán visszatérő betekintést nyújtanak a cselédlakások és az azokat környező egészségügyi állapotok keresztmetszetére. Mutatkoztak kézzelfogható gyors eredmények, amelyek akkor is figyelemre méltóak, ha más okok közrejátszásából eredtek. Jóllehet gróf Walkenstein Osvald tanyáin 22 család lakott a 3 épületben levő 18 lakásban, de „1898-ban épült egy 12 szobát magában foglaló cselédház, amelyben . . . csakis egy-egy család van elhelyezve." Egy másik jelentésből pedig azt olvashatjuk, hogy a „Reje tanyán külön kórház épület" több tanyán pedig „betegszoba" van. Belegrád és Varjulapos jelentéséből azt látjuk, hogy az intéző előtt ismertették „azon már tűrhetetlen állapotokat, melyeket a cselédlakások túlzsúfoltsága és rozogasága okoz." Az intéző szerint 1911-ig felépülnek az új lakások. Az is kiderül itt, hogy a Dessewffy Miklós-féle birtokokon az építkezés az uradalom (értsd : tulajdonos) kötelessége, a tanya tisztán tartása pedig a bérlőé [34]. Tiszapolgáron az Egri Főkáptalan Jószágfelügyelőségénél elismerik, hogy a kérdéses szabályrendeletet átvették, de „még a kívánalmak keresztülvihetők nem voltak, mert a nagyszámú gazdaságban ily nagyobb szabású átalakításokat keresztül vinni ezideig nem lehetett". Emellett hivatkoznak a rendelet tízéves határidőn belüli fokozatos lehetőségére [35]. A jelentések túlnyomó részénél a cselédlakások helyzetét szinte csak másodlagosan említik. Elsődlegesen inkább az árnyékszékek, pöcegödrök és kutak hiányára, kiegészítésére vagy alkalmatlan voltára hívják fel a tulajdonosokat ill. a bérlőket. Az ibrányi jelentés erre jellemző: Feketevár-tanyán az a kút

t amelyből „az ottani cselédség iszik betemetendő, mert a kút egy.. . gödörben van, alig egy féllábnyi mélységű bűzös vízzel". Emelett: „árnyékszék vagy pöcegödör nincs — a disznóólak hely szűke miatt a lakó házak előtt vannak, közös szemét trágya helyek kijelölve nincsennek." [36]. A Szabolcs megyei cselédlakás-viszonyok teljes keresztmetszetét nem kívánjuk összesíteni, de a főbb jellemző részleteket az alábbiakban vázoljuk. Nyíregyháza cselédlakásainak 1905. évi helyzete nem szorul bővebb magyarázatra. Azt hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a szabályrendelet követelményeinek megfelelő „lakások" (lényegében: szobák) is elég zsúfoltak voltak mai szemszögből nézve, hiszen egy szobában itt is átlagban hat személy lakott. Figyelembe