Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Sápi Vilmos: A tbc elleni küzdelem és a cselédlakások problémája a kapitalizmuskori Magyarországon

véve a belügyminiszteri rendeletet (egy felnőttre 10 m

3 ill. 4 m

2 jusson), két felnőttből álló, de 6—7 tagú család részére már megfelelőnek tartották a 4 mx2 mx2,5 m nagyságú szobát is. Más proletár (mezőgazdasági vagy ipari munkás) családok részére sem jutott ebben az időben nagyobb alvóhely Európaszerte: éppen ezért az aránylag olcsón felépíthető cselédlakásoknál meg lehetett volna sürgősebben is követelni a családonkénti külön szobát. Emellett a 17 birtokrészen levő 14 birtokosnál egyedül csak Görögszálláson „jelölték ki" a fertőző betegek elkülönítésére a csomózó (dohány-) házat. A többinél „nincs helyiség" erre a célra. Szemétlerakodóhelyet (szemétgödröt) sok helyen egyáltalán nem találtak. Árnyékszék is kevés volt. Volt tanya ahol 10—13 családra egy, máshol 18 vagy 43 családra kettő árnyékszék jutott. Átlagban 7,3 családra jutott egy árnyékszék, és mivel a családok száma 5,9 fős átlagú volt, 42—43 személyre jutott egy árnyékszék. Ez a fertőző betegségek terjedése szempontjából akkor is helytelen, ha a családtagok felét leszámítjuk az apróbb gyermekek miatt [38]. Szabolcs-megye egyes járásaiban, még ennél is rosszabb volt a helyzet. Sok helyen (őzv. Tisza Kálmánné : Csobaj, Patay József ; Báj, gróf Andrássy Géza : Dob és Kenéz stb.) lakott egy szobában két család, de az Egri Főkáptalan öt birtoktestén is 232 cselédszobában 292 család lakott. A dadái alsó járás különböző birtokain 749 cselédszobára 1059 család jutott a 27 tanyán, így szükség lett volna még 310 szobára, legalább 310 kamrára és 80—100 konyhára az 1905 októberi adatok szerint. Egy év múlv külön is felhívja a főszogabíró hat község elöljáróinak figyelmét, hogy a tulajdonosok vagy bérlők „elegendő számú lakást és árnyékszéket építsenek" [39]. — A nyírbátori járásban 1905 tavaszán az alispánhoz küldött jelentés szerint 1353 megfelelő mellett 100 olyan cselédlakás van, amely alkalmatlan. Ezekből 54-ben két család lakik, 46 pedig egyéb hibák miatt alkalmatlan, amelyből 16 „földalatti" (földbe épített, illetve részben földbe süllyesztett) putri a cselédlakás. Ezek az összesített számadatok nem tükröznek rossz arányokat. A nyírbátori járásnak egy másik kimutatása szerint viszont 1371 „megfelelő" cselédszobában 1283 család lakik és 88 felesleges szoba van, emellett 207 megfelelőnek nem minősíthető szobában 244 család lakik. Az arányok eltolódásának értékelése helyett tekintsünk bele két községnek szomorú állapotokat jelentő adataiba. Nyírbéltelek községben három máshol lakó birtokos négy tanyáján 22 cselédszobában 44 családos cseléd lakik. Nyírbogát községben Reviczky József Debrecenben lakó birtokos cselédlakásaiból 41-et alkalmatlanként vettek fel. Ezekből az egyiknél: „magasság csak 2,10 m és 1/3-áig földbe van építve; ajtók, ablakok rosszak". Egy másik „föld alatti"-nál: „nehéz penészszag van a szobában". Több lakásnál jegyezték meg azt, hogy a „falazat, tetőzet rozzant" vagy „ajtók és ablakok annyira rosszak, hogy rendeltetésüknek nem felelnek meg és tarthatatlanok". Korniss Gézáné tanyáján még a kémények is „rosszak, tarthatatlanok", az ablakok mérete pedig 53x46 cm [40]. Megfelelőnek nem minősíthető cselédlakás a nagykállói /órásban 346 volt, amelyből 14 „föld alatti" kunyhó, a nyírbogdányi járásban pedig 299, amelyben 346 család lakott. Itt kettő, a kisvárdai járásban 3 „földalatti helyiség" ill. „putri" volt. A tiszai járás egyik ágteleki birtokáról a jelentésben megjegyezték: „A tanyában a lakhatás az épület rozogasága miatt betiltható volna" [41], 8 Orvostörténeti Közlemények 113