Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Sápi Vilmos: A tbc elleni küzdelem és a cselédlakások problémája a kapitalizmuskori Magyarországon

elég rövid türelmi időt hagyó — szabályrendeletét a cselédlakások fent említett rendezéséről, amit a belügyminiszter 1898 februárjában meg is erősített. Mivel a rendelet értelmében büntetéssel fenyegették azokat a birtokosokat ill. bérlőket, akik a családos cselédek részére nem biztosítanak külön szobát, kérvényezéssel és módosítási javaslatokkal törekedtek a határidő lehető elodázására. Az egyik nagybérlő 1899 áprilisában kéri az alispántól, hogy Szakoly, Balkány és Nagykálló községek területén levő gazdaságaiban alkalmazott cselédeinek „a jelen állapot szerinti lakhatását a folyó év végéig" engedélyezze. Kérését elutasítják, mivel nem igazolta, hogy a bérlő vagy a tulajdonos köteles-e a rendezés teljesítésére [23]. Ugyancsak 1899-ben (május 28-án) a megyei Gazdasági Egyesület kérelemmel fordul az alispánhoz. Az 500 holdon aluli földbirtokosok részére kettő, az azon felüli birtokkal rendelkezők részére négy évi haladékot kér az előírt cselédlakások felépítésére [24]. A főispánhoz is többen fordultak a határidő tágítására, aki május 30-án kénytelen volt átírni az alispánhoz. Ezt írta: „megkívánom, hogy ama .. . szabályrendelet minden részében végrehajtassák", de hozzátette: „ ... ahol a birtokosoknál a cselédlakások fokozatos átalakítására vonatkozó hajlam mutatkozik s hol... a rohamos építkezés a földbirtokosok nagy anyagi megerőltetetésével járna, — a lehető kíméletet tanúsítani, s a büntető eljárást belátásához képest csakis ott és akkor szíveskedjék teljes szigorral foganatosítani —, amidőn a . .. közegészségi, közerkölcsi és szociálistikus szempontok bizonyos terjedelmű halasztás engedélyezése által veszélyeztetve nincsenek" [25]. — Ilyen irányelvek mellett a cselédlakások egészségügyi rendezése jó vágányon haladt volna, ha Korniss Ferenc bűdszentmihályi birtokos, országgyűlési képviselő nem emel szót a parlamentben és nem kéri külön előterjesztésében a belügyminisztert, aki további rendelkezésig jelfüggeszti a szabályrendelet hatályát június 20-án, mert az szerinte: „részben kivihetetlen, részben pedig felette sérelmes rendelkezéseket tartalmaz" [26]. Az alispán a megyei főjegyzővel egy részletes felterjesztést készíttet, amelyben gazdaságilag, társadalmilag megindokolja, hogy az emberi, a nemzeti, a közerkölcsi és közegészségügyi követelmények szemben állnak a téves információból eredő (nem 30 nap volt a határidő! stb.) hatálytalanítással: „egyes gazdaságokban 2—3 családdal bíró cseléd egy lakosztályra utasíttatik, hogy egyik család a másiknak egészségében ért veszélyt eltűrni kénytelen, hogy egyik család a másik család ösztönei kielégítésének nap-nap mellett tanúja. . ." Tiltakozik az alispán Korniss azon érvének figyelembevétele ellen, hogy „nem cselédek Budapesten is laknak többen egy helységben", mert így a helytelen viszonyokat akarja például állítani [27]. Három év múlva hasonló indokok alapján kéri a megyei közgyűlés a belügyminisztertől a felfüggesztett szabályrendelet érvénybe léptetését [28]. Válaszról nem tudunk. A megye 1904 decemberében módosított formában terjeszti fel új szabályrendeletét, amit a belügyminiszter 1905 januárjában jóváhagy [29], Ez a 13 §-ból álló jogszabály nemcsak a cselédek (és dohánykertészek) családonkénti lakásáról, hanem a fertőző betegek elkülönítéséről, az árnyékszékekről, a gyógykezeltetésről, a szülészi és halottkémi szolgálatról, a tanyákon negyedévenkénti hatósági egészségügyi vizsgálatról és arról rendelkezik, hogy az alkalmatlan cselédlakások átalakítására és újak építésére tíz év türelmi időt hagynak [30]. Nagyjából hasonló rendelkezéseket tartalmaznak a többi megyék ugyanilyen tárgyú jogszabályai