Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Döderlein, Gustaw: Semmelweis Ignác Fülöp és a német gynaekologia

monográfiában ismertette Semmelweis életét és tanát, s annak befejezése a zseniális felfedező apoteózisa. 1880-ban Leipzig-ben C. Credé megteremti a „Gesunde und kranke Wöchnerin" c. könyvében a gyermekágy klinikumát. 1892-ben követi ezt A. Döderlein munkája a gyermekágy bacteriologiájáról. A kéz asepsisének továbbfejlesztését döntő módon vitte előre 1898-ban A. Döderlein (Tübingen) azzal, hogy bevezette a szülészetben a gumikesztyű használatát. 1897-ben P. Zweifel, a Deutsche Gesellschaft für Gynaekologie akkori elnöke elnöki megnyitójában a lipcsei Kongresszuson megfelelőképpen méltatta Semmelweis érdemeit. Semmelweis felfedezésének ötvenéves évfordulója nemcsak arra adott alkalmat, hogy Semmelweis életét és küzdelmét ismertesse, hanem arra is, hogy Semmelweis vitathatatlan prioritását megállapítsa, s azt a Deutsche Gesellschaft für Gynaekologie egész tekintélyével alátámassza. Megismételte ezt P. Zweifel 1920-ban, az A. Döderlein: Handbuch der Geburtshilfe III. kötetében megjelent közleményében. Semmelweisnek késői méltatását adja 1925-ben H. Fehling. „Die Entwicklung der Geburtshilfe und Gynaekologie im 19. Jahrhundert" c. könyvének élén külön fejezetet szentel Semmelweisnek. Méltatja ebben nemcsak a felfedezés történetét, hanem azoknak a körülményeknek egész tragikumát, amelyek azt eredményezték, hogy akkoriban vezető szaktársak félreismerték és elferdítették a tényeket. Fehling ezt írja: „Ellentétben a tudomány azon hőseivel, akik tanaikat az íróasztal mellett gondolták ki, Semmelweist illeti meg az az érdem, hogy első ízben fejtette ki elméletét az élő szervezeten szerzett tapasztalatok, valamint a két szülőosztály eredményeinek összehasonlítása álapján. Igaz, hogy akkor nem volt meg a szaklapokban, folyóiratokban való közlésnek az a lehetősége, mint ma. Úgy látszik, Semmelweisnek bizonyos nehézségei is voltak a tudományos irodalom művelése terén, így az új tan csak lassan nyerhetett tért és terjedhetett el. Egészen feltűnő és sajnálatos, hogy milyen nehézségekkel és súlyos akadályokkal találkozott az új tan, és hogy csaknem húsz évre és a sebészeten át vezető kerülő útra volt szükség, hogy Németországban diadalt arathasson." Fehling történetkritikai tanulmánya, valamint P. Zweifelnek említett kongresszusi felszólalása (1897) minden kétséget elhárított, és biztosította Semmelweis prioritását és egyedüli érdemét a gyermekágyi láz okának felfedezése körül. „Csak az a felismerés, hogy a gyermekágyi láz hordozója és kiváltó tényezője fix kontagium, kézzelfogható fertőző anyag, eredményezte azt, hogy olyan eljárásokat alkalmazzanak, amelyek ezeket a hordozókat tönkreteszik." Fehling szemléltető képet ad a fejlődés menetéről, amelyet a szülészeti asepsis Semmelweis óta megtett. Hosszú út vezet a chlor-vizes kézmosástól az AhlfeldFürbinger által ajánlott és intenzíven védelmezett meleg víz-alkohol-desinfectiós eljáráson és a szublimát, kreolin, lysol, lysoform és egyéb chemiai szereken át a ma használatos ideális összetételű és bőrkímélő mosdószerekig. Követte ezt az eszközök, a fehérneműk és a szülőszoba használati tárgyainak sterilizálására szolgáló szigorú előírás (Schimmelbusch). Mint kuriózumot felemlítjük, hogy Koppenhágában (Stadtfeld) a „bábák egész testét kéngőzös zárt térben dezinficiálták, csak a fej kapott egy nyíláson át friss levegőt". Tárgyalja ezután Fehling a szülészetben elérhető asepsist, a kezek non-infectióját, a szülő utak desinfectió-