Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Döderlein, Gustaw: Semmelweis Ignác Fülöp és a német gynaekologia

ját, a belső vizsgálat lehetőség szerinti elkerülését a külső vizsgálat útján és a per rectum végzett vizsgálattal. Hosszú utat kellett még megtenni, míg a szülő nők valamennyi infectió-forrását kiküszöbölő mai eljárásunkat kigondolták és megteremtették. A kezdet kezdetén azonban ott van Semmelweis alapvető tette. A német irodalomban érdemes elolvasni G. Sticker (Würzburg) Semmelweisre vonatkozó munkáját, mindenekelőtt azért, mert bő irodalmi adatokat tartalmaz. III. HÍRNÉV ÉS DICSŐSÉG Ha figyelemmel kísérjük a gyermekágyi láz elleni küzdelmet Semmelweis fellépése óta, kereken egy évszázadot vett igénybe, amíg az diadalmaskodott. Egyes szórványos esetek ma is adódnak, de járványok már nincsenek. Ahol ilyen egyes esetek mutatkoznak, a chemotherapeuticumokban és az antibiotikumokban kitűnő gyógyszerek állanak rendelkezésünkre. A non-infectio és asepsis, amely nemcsak a kezekre és eszközökre terjed ki, hanem a széles alapokon nyugvó hospitalizmus elleni küzdelmet is magában foglalja (B. Bickenbach), diadalmas­kodott a szülészetben. Mit mondana Semmelweis, ha látná mi lett az ő müvéből, amelyet annak idején olyan szívósan kellett védelmeznie. Még mint haldokló sem pillanthatott meg semmi fénysugarat. Miután Németországban A. Hegar és P. Zweifel megtörték a jeget, és kikü­szöböltek minden téves magyarázatot, a késői elismerés hullámai Semmelweis tana körül egyre magasabbra csaptak, és megindították a megérdemelt elismerés áradatát. Egész klinikák és osztályok viselik nevét, nagy városok neveztek el utakat és tereket Semmelweisről, a német klinikákon képek és szobrok figyelmez­tetik a fiatal orvosokat és bábákat, hogy Semmelweisre emlékezzenek. Emlék­előadások őrzik tanát, és a körülötte lefolyt harc emlékét. Semmelweis képe, Manfred Prager művész alkotása kimagasló helyen ott függ Berlinben a Lan­beck-Virchow Házban Lister képe mellett. 1930. okt. 22-én Franz Bruck ami­kor a Berliner Medizinische Gesellschaft nevében átvette a képet, a következő beszédet mondotta: „1928. máj. 16-án ugyanezen a helyen kimerítően foglalkoztam azzal a férfiú­val, akinek a 19. század legnagyobb és legáldásosabb orvosi felfedezését köszönjük, és akit a szülőházán elhelyezett emléktábla joggal nevez az „Anyák megmentőjé­nek". Ma az a feladatom, hogy néhány szóban megemlékezzem az Ó jelentőségéről. Semmelweis 1847-ben nemcsak a gyermekágyi láz okát és elhárításának módját fedezte fel, hanem ezen túlmenőleg a contact-infectio felfedezése révén a sebészeti anti- és asepsis megalapítója lett, mégpedig húsz évvel Lister előtt. Elsőnek mondotta ki a ma is érvényben levő klasszikus mondást, amely szerint „biztosabb eljárás az ujjakat nem beszennyezni, mint a beszennyezett ujjakat újból megtisztítani". Ezzel bámulatos éleslátással megjelölte az egész asepsis lényegét. Belátta, hogy lehetetlen az emberi kéz bőrét csíramentessé tenni. Semmelweis már kö­vetelte a non-infectiót, azaz a kezek fertőző anyaggal való érintkezésének elke­rülését. Egy más helyen, ahol nőgyógyászati betegeiről szól, azt mondja: „Mi­lyen gyakran halnak meg az ilyen betegek pyaemiában..... Nálam egyetlen ilyen

Next

/
Thumbnails
Contents