Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Döderlein, Gustaw: Semmelweis Ignác Fülöp és a német gynaekologia

kozott. A címe : A gyermekágyi láz patológiájának történelmi kritikai ismertetése a legrégibb időktől napjainkig (Erlangen, 1859). A könyv teljesen Scanzoninak, Semmelweis ellenfelének szellemében íródott: Semmelweist csak mellékesen említi, és egyáltalában nem foglalkozik azzal, hogy a fertőző anyagot az orvos és bába keze közvetíti. Scanzoni indítványára a würzburgi tanári kar ezt a munkát még jutalomdíjjal tüntette ki! Németországban nemcsak a híradás volt hiányos, de még a tudományos közlések elhallgatása is előfordult, sőt bizonyos maradandó ellenségeskedés is észlelhető volt. Semmelweis tanával Németországban magára maradt. A szerencsétlen végű Michaelis után csak a heidelbergi Lange és a hannoveri Kugelmann adóztak elismeréssel Semmelweisnek. Kugelmann 1861-ben így írt Semmelweisnek: „Nagyon kevés embernek adatott meg, hogy az emberiségnek igazán nagy és maradandó szolgálatot tegyen, és a világ kevés kivétellel keresztre feszítette és elégette az ő jótevőit," 1861-ben megjelent Semmelweis monográfiája: „A gyermekágyi láz aetiologiája, fogalma és prophylaxisa" címen. Azt lehetett volna gondolni, hogy a könyv felrázza a német szülészeket. De nem így történt. Néhány szülészeti intézmény átvette ugyan a kézmosást és a desinfectiós eljárást, az előírások azonban annyira tökéletlenek, azok kivitele annyira hiányos volt, hogy a gyermekágyi láz igazi prophylaxisáról szó sem lehetett. A fordulat Németországban és a többi országokban is csak akkor következett be, amikor Pasteur és az angol Lister munkái alapján a sebészetben bevezették az antiseptikus eljárást. Mindenki ennek a nagyszerű eredményéről beszélt, különösen az 1870/7l-es háború kedvező hadisebészeti tapasztalatai után. Ennek dacára Németországban alig küzdöttek a gyermekágyi láz fojtogató angyalával szemben, mert a levegőben és a kézen levő csíráknak teljesen más a jellegük és virulentiájuk. Semmelweis tanai érdekében az első határozott lépést a berlini Gesellschaft für Geburtshilfe und Gynaekologie tette, amikor Gyermekágyi-láz Bizottságot jelölt ki. C. Schröder, a szülészeti intézet vezetője, Boehr körorvos, Fassbender, A. Martin és Löhlein magántanárok feladata lett, hogy kidolgozzák a gyermekágyi lázas esetek korlátozására szolgáló szabályzatot. Feladatuknak abban az emlékiratban tettek eleget, amelyet 1877. IV. 12-én felterjesztettek a porosz kultuszminisztériumhoz. Imponáló az emlékiratban feldolgozott hatalmas statisztikai adatgyűjtemény és a határozott következtetések. Összehasonlítják a gyermekágyi láz miatt évente elhaltak számát a legfélelmetesebb járványok, a cholera és himlő áldozataival. Amíg ez a két nagy járvány minden korosztálybeli férfiakat, nőket és gyermekeket öl meg, a gyermekágyi láz miatt csupán fiatal anyák halnak meg. Poroszországban akkor 17 év alatt 133 841 anya halt meg a gyermekágyi láz következtében, ami évente 8872-nek felel meg. A bizottság az 1875. évben 12,09% gyermekágyi halálozást állapított meg, a legértékesebb 25—30 éves korosztályra 18,58% esik. És ez a halálozási hekatomba harminc évvel azután mutatkozott, hogy Semmelweis a gyermekágyi láz okát felfedezte, és elhárításának legegyszerűbb módját megadta! 15 év múlt el híres könyvének megjelenése óta. Az emlékirat így szól: „Nem akarunk belemenni annak a vázolásába, milyen nyomorúságot jelent a családra, ha az egészsége teljes virágjában levő anyát