Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Döderlein, Gustaw: Semmelweis Ignác Fülöp és a német gynaekologia

ságot, hogy helyi változtatások, tisztaság, szellőztetés és az ágynemű dezinficiálása stb. útján jobb eredményeket érjenek el. De minden ilyen fáradozás hiábavaló volt. Ezután arra a gondolatra jutottak, hogy a vizsgálatok alkalmával elkövetett traumatikus behatás lenne a kiváltó ok, amire ügyelni kellene. Ennek következtében eltiltották az idegen orvosok felvételét, és az ottani honosok számára tartott kurzusokat is annyira megszorították, hogy csak nyolcnak adtak engedélyt arra, hogy 2—3 hónap alatt a hatalmas szülészeti anyagon a vizsgálatokat elvégezzék. Annak dacára, hogy ugyanabban az időben a másik osztály 30—40 bábanövendék tanításával foglalkozott, az orvosi osztályon a halálozási szám változatlan maradt, így fel kellett adni azt a feltevést, hogy a vizsgálatok alkalmával történt mechanikus insultus lényeges okot képezne. 1847 első három hónapjában havonta, mint rendesen, 3000 szülő nő közül 30—40 halálesetet mutattak ki. A gyermekágyi láz lefolyása akár a könnyű, akár a nehéz szülések után oly gyors volt, hogy a halál a szülés után 12 órával már bekövetkezett; a terheseket gyakran már a szülés lefolyása előtt meglepte a kór — már arra is gondoltak, hogy bizonyos esetekben császármetszéssel küzdjenek ez ellen. Ekkor történt, hogy Semmelweis dr., a másodorvos arra a gondolatra jutott, hogy miután a betegség kiindulási helye mindig a méh, és boncolások alkalmával is mindig az endometritis és lymphangoitis mutatkozik először, s ehhez csatlakozik a peritonitis — nem lehet-e valami olyan anyagot találni, amelyet a vizsgálatok alkalmával, vagy más módon a szülő nőre átvisznek, s hogy nem segíti-e elő ennek az anyagnak a hatását a méhnek a szülés alatt felfokozott felszívóképessége. Az orvostanhallgatóknak a boncolásokon való rendszeres részvétele keltette fel benne a feltevést, hogy a gyermekágyi lázat rendesen a hullaanyaggal történő fertőzés hozza létre. Ezt a feltevését alátámasztotta bizonyos mértékben a hullaanyag által okozott sebfertőzés esetén mutatkozó heves lymphangoitis, másrészt pedig az a körülmény, hogy a rendes mosakodás nem elegendő a boncolok kezeinek megtisztítására, úgyannyira, hogy azok még a mosakodás után is jó ideig megtartják a hullaszagot. Ezért híg kénsavval vagy chlorvízzel történő mosakodást rendeltek el a gyakorlatot végzők számára a boncolás után és a szülő nők vizsgálata előtt. Bárha még nem merik a ((propter hoo> megállapítását biztonsággál kimondani, mégis a «post hoa> az intézet egészségügyi viszonyaiban a következőképpen nyilvánult meg : Az év első négy hónapjában havonta 30—40 halálozással kellett számolni. Május végén bevezették a chloros mosdásokat, s ettől az időtől kezdve megszűntek a mindennapos megbetegedések. Júniusban három halt meg, júliusban ugyanannyi, augusztus közepéig két gyermekágyas halt meg. Ebben az időben a hallgatók új csoportja került felvételre, ezek némelyike elmulasztotta a mosakodást és augusztus végéig 12 beteg halt meg. Az ellenőrzés megszigorítása után a megbetegedések száma csökkent, szeptember végéig mindössze három haláleset fordult elő. Október közepén megint gyakoribbak lettek a megbetegedések. Ezt annak lehetett tulajdonítani, hogy egy méhrákban és bűzös folyásban szenvedő szülő nőt vettek fel. Megvizsgálásuk után ugyanis többen elhanyagolták a chloros mosakodást, s így vizsgáltak másokat. Ebben a hónapban megint 12 gyermekágyas halt meg. Novemberben 8 lázas eset mutatkozott, ezek közül 3 halt meg. Nem bizonyos, vajon ez egy chronikus, ichorosus és gennyes ulcus crurisban szenvedő beteg felvételével kapcsolatban állt-e, de az