Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)
TANULMÁNYOK - Döderlein, Gustaw: Semmelweis Ignác Fülöp és a német gynaekologia
SEMMELWEIS IGNÁC FÜLÖP ÉS A NÉMET GYNAECOLOGIA* írta: Gustaw DÖDERLEIN (München) I. A FÉLREISMERÉS S emmelweis Ignác Fülöp, amíg élt, nemcsak tanának keletkezési helyén, Ausztriában talált megérdemelt elismerés helyett élénk ellenállásra, hanem Németországban sem fogadták el tanait a szakemberek. Elkeseredett ellenfelei között ott találjuk a német tudomány vezető embereit, mint R. Virchowot, V. Scanzonit, Seyfertet, Sieboldot, Kiliánnal az élükön. H. Fehling az okot a következőkben keresi: „Azt lehetett volna várni, hogy az új tant minden ország vezető szakemberei örömmel fogadják és védik. Különösképpen nem így történt. A megszokásból eredő hanyagság akadályozta-e a szakembereket az új tan követésében, vagy a felelősség érzete, amely az új tan szerint a szülészeti klinikák vezetőit terhelte? Az idő még nem érett meg ilyen elgondolásokra." A híradás nehézkességét is felelőssé tették azért, hogy éveket vett igénybe, amíg Semmelweis forradalmi cselekedete ismertté lett, még ha nem is fogadták el. Ez magyarázza meg azt is, miért maradt ismeretlen és minden visszhang nélküli az a levél, amit Hermann Schwartz dr., a bécsi szülészeti klinika szülészeti kurzusainak egyik részvevője 1847. dec. 21-én — tehát a korai Semmelweis-időszakban — tanárának, G. A. Michaelisnek küldött Kiéibe. Benne ez olvasható: „Az itteni szülészeti klinikának, amelyben évente kb. 6000 szülés folyik le, két megközelítően egyforma osztálya van. Ezek közül az egyikben a bábanövendékeket tanítják, a másik a jövendő orvosok oktatására szolgál. A bábaosztályon nem sokat szenvednek a gyermekágyi láz miatt, anélkül, hogy ennek elfogadható magyarázatát megtalálták volna a helyiségek berendezésében vagy más okokban. Mutatja ezt az évenkénti alacsony halálozási szám, amely 3000 szülésnél 50—60 haláleset. Ez a szám magában foglalja a súlyos eclampsiákat és egyéb megbetegedéseket is. Ezzel szemben az orvosok osztályán sohasem szűnt meg a gyermekágyi láz dühöngése, úgyhogy itt kb. 3000 szülő nő közül évente 400—500 hal meg. Ennek következtében gyászos hírnévre tett szert ez a klinika. Nem kíméltek sem költséget, sem fáradt* Prof. Dr. Gustaw Döderlein a Zentralblatt für Gynäkologie 1965, Heft 33. 1147 — 1155 lapjain megjelent dolgozata magyar változatának közlését átengedte Fekete Sándornak, aki „Semmelweis a kortársak és az utókor szemléletében" c. kötetében (kézirat) kívánja azt megjelentetni. A cikk előzetes közléséhez Döderlein és Fekete Sándor egyaránt hozzájárult. Azokkal a kérdésekkel, amelyeket Döderlein csak érint a közleményében, Fekete részletesen foglalkozik a kötet többi fejezetében.
